Oroszok

A csodák mezeje egy egyszerű Szerencsejáték is lehetne, ha nem Oroszországban járnánk, ha nem az orosz tévé rendszerváltást szimbolizáló műsora lenne. Így viszont a feje tetejére áll minden: a betűk, szavak, szólások kitalálása csak ürügy ahhoz, hogy hetente egy órára elszabaduljon a műsorvezető fantáziája, a játékosok és a nézők pedig egyik ámulatból a másikba essenek.

Emlékszem arra az időre, amikor még csak MTV1 és MTV2-es tévécsatornák léteztek. Hétfőnként nem volt adás, a többi napon pedig - a hétvégét leszámítva - délben több órás ebédszünet volt az egyes adón, a kettesen viszont ab start délután kezdődött a sugárzás. Én még gyerek voltam, úgyhogy az, hogy késő estig a tv előtt üljek több mint ritkaságszámba ment. Kivételes esetben fordulhatott csak elő. Például - és lehet, hogy tulajdonképpen ez volt az egyetlen kivételes eset - amikor a Jégtánc és Műkorcsolya Világbajnokságot közvetítették élőben. Olyankor anyuval boldogan néztük a gyönyörű ruhákban könnyeden sikló, kecses sportolókat. Ő vasalt s közben engem a tévé előtt felejtett. Az egyéni kategóriában induló nők rendre mind elestek (kivéve az endékás Katerina Witt-et), a férfiak többnyire nem, de náluk is biztosak csak az oroszokban lehettünk. A páros műkorcsolya élvezhetetlen volt számomra, mert túlzottan kimerített az izgalom, hogy vajon sikerül-e egyszerre földet érni és talpon maradni mindkét korcsolyázónak.

Nemrég megkaptuk első igazi olvasói levelünket (mi, az Orosz ok) egyenesen Moszkvából! Egy 36 éves magyar fiatalembertől, aki az ottani Kempinski Hotel cukrászdájában dolgozik. Igazán szerencsés, gondoltam, de mégis hogy került oda? Számtalan sztorit ismerek arról, hogy orosz feleségek Budapesten, de miért megy egy magyar férfi Moszkvába dolgozni? Hát nem tudja, merre van a nyugat? Megkérdeztem őt magát, Szabó Atillát (így írja a nevét).

Az orosz kapcsán nem ritka, hogy elsőként a vodka, a jó huzat, a mákonyosság ugrik be az embereknek. S hogy az italozásért valaha kitüntetést is osztogattak volna orosz földön? Azt bárki kitalálhatja, hogy ez bizonyosan nem a Szovjetunió idején történt, ugorjunk hát vissza az időben egészen a XVIII. század elejére, I. (Nagy) Péter uralkodásának korára.

Nagy Péter rendkívül népszerű, de legalább annyira megosztó személyisége is az orosz történelemnek. Ezt bebizonyította a 2009-es Oroszország Neve c. show is, ahol a közönség megszavazta a posztmodern Oroszország 12 márkanevét, akik közé Péter is bekerült az ötödik helyen. Reformjai, nyugatosító törekvései, állandó háborúi mellett gyakran megemlékeznek nagy port kavaró lumpolásairól, melyekbe az orosz társadalom krémjét (a hölgyekkel együtt!) is kötelezően bevonta.

Félig oroszként személyes barátság fűz a volt Szovjetunióhoz. Számomra ez nem egy politikai állásfoglalást jelent, sőt engem is taszított államfőink szenvedélyes csókjainak látványa a tévében… Az én kapcsolatom sokkal közvetlenebb volt. Nekem ez a barátság szeretetet, elfogadást és egy sor érdekes használati tárgyat jelentett.