Oroszok

Egy héttel ezelőtti bejegyzésünkben a Szovjetunió szexualitáshoz való viszonyának előzményeit vettük nagyító alá, alapvető momentumként megemlítettük a nők egyenjogúsítását (1918. - vö. Angliában csak 1928-ban!), a "pohár víz"-teóriát, valamint e teóriának a szabadosság jegyében fogant továbbgondolását is, amiről Usztraljov leírásában olvashattunk (ehhez l. még Alekszandr Etkind A lehetetlen Érosza c. könyvében említett Aron Zalkind vallomását, "mely szerint az osztály a forradalmi célszerűség érdekében jogosult beleavatkozni tagjai szexuális életébe"). Ahogy azt Viktor Jerofejev A jó Sztálin c. művéből vett idézettel ígértem, ejtünk még pár szót Alekszandra Kollontaj szerepéről, s betekintünk a sztálini, s a rákövetkező szovjet szerelem iskolájába: a dolgozó nép nemi életének szabályai, partizánlányok és még Burattino is terítékre kerülnek.

Kollontaj asszony korának talán legkiemelkedőbb szovjet női politikusa, nevét legendák övezik: amellett, hogy a férfiak tudvalevőleg egészen hajlott koráig bomlottak érte (bár Jerofejev így ír az idősödő nagykövetasszonyról: "Kollontaj már régen nem 'ürítgeti a poharát', és nagy politikussá szublimálódott"), a forradalom valkűrjének szokás nevezni. Megélte, amit korábban más nő soha: kormánytagként, majd nagykövetként (1969-ben Georgij Natanszon A Szovjetunió nagykövete címmel játékfilmet készített, amelynek főszereplőjét Kollontajról mintázták) dolgozhatott.

Vér, könnyek, éhezés, fegyverek, röpülés az űrbe, atombomba, hiánygazdálkodás, enyhülés, cipőverés, majd végtelen sorok a kolbászért és vécépapírért, glasznoszty, Csernobil, Krim és vége.

A Szovjetunió történetét nem egyszerű vállalkozás összesen négy percben megjeleníteni, de annál izgalmasabb, ha az ember szeret legózni. Ebből a kisfilmből kiderül, hogy a vezetők Lenintől Andropovig nagyon szeretnek pusziszkodni, és előbb-utóbb mély álomba szenderülnek. Gorbacsov pedig annyira szeretett külföldre utazni (mert ott őt puszilgatta mindenki), hogy közben szétesett a Szovjetunió. Szeretet nélkül semmi sem működik, barátocskáim!

Az ezután következő húsz év, szűken mérve pedig tizenegy, csupán röpke pillanat e gigantikus, hősies, és mégis immár mosolytfakasztóvá szelídített történelemhez képest. Mi lesz a következő fejezet? Kisfilm a kgb az olajár magasztos csodájáról...

"A Szovjeunióban nincs szex."- hangzik egy 1986-ból származó, bár kissé torzított, s talán éppen ezért szinte azonnal szállóigévé vált mondat. Az egyik első szovjet-amerikai műholdas tévés műsorban (телемост) egy amerikai résztvevő (Wladimir Kaminer Es gab keinen Sex im Sozialismus c. könyvében hangoztatott véleménye szerint az amerikai résztvevők egytől egyig CIA-ügynökök voltak, akik a Szovjetuniót hivatottak lejáratni) a következőt mondta: "Nálunk a tévéreklámokban minden a szex körül forog. Önöknél is vannak ilyen reklámok?" A szovjet beszélgetőpartnerek közül egy hölgy, aki a Szovjet Nők Bizottsága elnevezésű szervezet képviselője volt, így válaszolt: "Hát nálunk a szex… (kis nevetés) nálunk nincs szex, és kimondottan ellenezzük!" Eztán a hallgatóság hangos nevetésben tört ki, amikor is a szovjet résztvevők közül valaki pontosította az elhangzottakat: "Szex az van nálunk, reklám nincs." De ne szaladjunk ennyire előre.