Oroszok

Az 1963-as születésű Natalja Nyegoda színészetet tanult a moszkvai Művész Színház stúdiójában Oleg Jefremovtól. Ahogy végzett 1986-ban, össze is jött a tanár úr fiával, a szintén színész Mihaillal. Az Ifjúsági Színházban kapott állást, de nagyon nem szerette, kiscsirkéket és malacokat kellett alakítania gyerekelőadásokon, kollégái hisztis, beképzelt nőszemélynek írták le akkoriban. Ezért is volt meglepő, hogy az elsőfilmes Vaszilij Pucsil miért rá osztotta az abszolút főszerepet, a címszerepet az 1988-as Kis Verában. Talán azért volt ilyen bátor a rendező, mert sem ő, sem senki más a forgatócsoportból nem gondolta, hogy a peresztrojka kultikus filmjét készítik, sokkal inkább egy rosszkedvű ifjúsági drámának fogta fel. De az is lehet, hogy látta Nyegoda előző (első) filmszerepét, a Holnap háború volt Zináját, aki rögtön az első jelenetben levetkőzik. Vagy az anyukája, aki rendező, protezsálta be. Ma már mindegy.

Első pillantásra azt is gondolhatnánk, hogy egy tizenkilencedik századi festmény utánérzése az illusztráció, bár a helyzet egészen más. Ugye ismerős a kép? Az egyik legfinomabb orosz csoki legendás borítóján látjuk ezt az édes, a szláv szépség naív attribútumait viselő kislány ábrázolást. Színes kendő, ennivalóan pufók arcocska, tiszta, távolbanéző tekintet, kék szemek, dacos masni-ajkak. A csomagolás jóminőségű papírból van, arany betűk, kidolgozott kép: 'az ember rögtön azt gondolja, hogy ez a legfinomabb csoki a polcon' - állítja egy rajongó csokifogyasztó egy fórumon. Ez a kép annyira univerzális (orosz kontextusban mindenképp), hogy a legtöbb kislány beleilleszthető (egy bizonyos korban, kb. 6 hónapostól 2 évesig). A papírból gondosan kivágott kép még nálunk is kint van a hűtőszekrényre mágnesezve (évek óta), mert Szonyecska lányom apja egyszerűen nem bírta a kukába dobni, szinte saját fényképként szereti.

Nos, a fenti kép egy 196o-ban készült fotó után került a csokoládéra. A csokoládégyár fotósa, Alexander Gerinasz saját lányát, Jelena Gerinaszt, fényképezte le.

A fénykép először a Szovjetszkoje foto (Szovjet fotó) című lapban jelent meg, később szerepelt a Zdarovje (Egészség) című folyóirat 1962. januári számának címlapján (!).

A világ legtöbb gyermekvasútját az egykori Szovjetunióban találtuk és a jelenlegi Oroszország területén is találjuk mind a mai napig. Az alábbiakban azt fejtegetjük, mi állhat ennek a hátterében, s eljutunk egészen a budapesti úttörővasútig is, aminek -azt hiszem, sokak nevében mondhatom - igazán örülhetünk, hogy egyáltalán megmaradt.

1932. Moszkva, Gorkij Park

Bizony mindenkinek megvannak a maga gyengéi, Leonyid Iljicsnek a kitüntetéseken túl az autók jelentették a világot: legendák jártak az elnöki garázs már-már mesés gazdagságáról. Az egykori főtitkár gyakran szívesebben is vezette a gyűjtemény darabjait, mint az országot, nem ritkán nemzetközi politikusok életét is veszélyeztetve. Vezetési stílusáról leginkább a hírekből értesültek, hisz amikor kocsiba ült, lezárták a legforgalmasabb utakat is.

Ha érdekelnek Sztálin verdái is, csatlakozz hozzánk a Facebookon!

Az egykori főtitkári flotta tényleges létszámát igen nehéz meghatározni, több forrás 49 és akár 324 (!) autó közöttire becsüli, de a leggyakrabban használt gépjárművekkel együtt a 40 körüli szám az elfogadott és reális, ami ismerjük be, így is rendes gyűjtőszenvedélyre vall. Legtöbbjük nemzetközi politikus ajándéka, de több hazai autócsoda is szolgálatot teljesített. Ami biztos, hogy elfértek a Kreml elnöki garázsában és Brezsnyev zarecsjei nyaralójában. Az egyre gyorsabb külföldi autók megjelenésekor Brezsnyevnek építettek egy speciális pályát, tkp. egy "játszóteret", hogy ne veszélyeztesse magát és környezetét.

Brezsnyev hóbortja természetesen meglehetősen nagy feltűnést keltett, hisz a szovjet állampolgárok zömének még egyetlen szovjet autó sem jutott, nem hogy nyugati gyártmányú, amik egyébként a gyűjtemény legnagyobb részét kitették. Bár hivatalosan a legtöbb jármű nem személyesen Brezsnyevé volt, hanem a Központi Bizottságé, a legtöbbjüket magától értetődő módon a főtitkár rendelkezésére bocsátották.

A XX. század elejéig Oroszországban is lassan változik a névdivat, az 1917-es forradalom azonban az élet ezen szegmensén is végigsöpör: megjelent a címben már említett betűszavakkal és neologizmusokkal tarkított orosz nyelv, "a szovjet újbeszél". Lenin halálával és Sztálin hatalomra kerülésével az enyhülést hozó NEP után megfagyott nem csak a politikai légkör, de a nyelv is: ekkor az "újbeszél" legfőbb tulajdonságai a klisék használata, a szabályozottság és a korlátozás (témák, szókincs és nyelvtan terén egyaránt). Valahogy ez is él mind a mai napig a szovjet-orosz nyelvről az emberek tudatában, persze joggal. Nézzük hát meg a szovjet személynevek birodalmát, amik ettől eltérően igen nagy változatosságot, s még több meglepetést tartogatnak.