Oroszok

Régóta szeretném megfejteni az orosz konyha alapjainak titkát, szerencsémre ott van a polcon a viharvert, jó öreg szovjet-orosz szakácskönyvünk, a főzés ABC-jevel, a Könyv a finom és egészséges ételekről című. Ez a sztálini idők után rögvest (1954-ben) kiadott főzés-Biblia tulajdonképpen a magyar Horváth Ilona Szakácskönyvének megfelelőjeként is felfogható, ám sokkal színesebb, alaposabb annál, már csak terjedelme miatt is: egy vaskos, magas kötetről van szó. Kislányként alig bírtam megemelni, a szőnyegen csücsülve merültem el a színes, szagos, illatos képekben.

A tradicionális és korszerű étkek mellett, a szovjet élelmiszeripar vívmányait is megismerhetjük, a konzervek, befőttek mellett, az "űrkaják", azaz a por állagú leveseket, gyümölcsitalokat. A könyv meggyőző, az ember elhiszi, hogy nemcsak van mit enni, hanem dúskálhat a finom falatokban, a társasági és családi életét megfűszerezheti. Az igazság persze az, hogy sokszor nem lehetett beszerezni a könyvben bemutatottakat, a deficit, avagy a hiánygazdaság idején. Az ételek gyönyörűen vannak "tálalva", izgalmas, mégis egyszerű képek, világos vonalak, és precíz térfelosztás, harmonikus, letisztult kompozícióba rendezve, felesleges minták, kiegészítők nélkül.

A tengerek, folyóvizek ajándéka:

Maga a luxus: csokoládé és pezsgő:

Sokunknak, ha a szocializmus, vagy Szovjetunió szavakat látjuk, olvassuk, egyebek mellett a sorbanállás, az áruhiány jut eszünkbe. Nem vitatott tény, hogy ez bizony a hétköznapok része volt, s nem csak a felnőttek világában. Ennek ellenére legtöbb ismerősöm, aki az egykori Szovjetunió különböző korszakaiban és helyén szocializálódott, kiváltképp romantikus képet fest gyermekkoráról, cáfolva ezzel a nyugatiak általánosnak mondható lesajnáló mosolyát. Tehát a nagy kérdés: mivel játsz(hat)ott "a" szovjet gyerek?

Játékkavalkád a SZU alkonyán

Ahhoz képest, hogy a vodka=orosz képlet megkérdőjelezhetetlen, lövésünk sincs, milyen vodkát isznak az oroszok. Persze, van a Russian Standard, de az premiumkategória, meg a Sztolicsnaja, az meg a rendszerváltás után inkább exportvodka lett, otthon nem azt isszák.

Зелёная Марка - Zöld Márka. Meglepő módon ma ez a vodka uralkodik az orosz piacon. A kétezres évek elején indult, az Orosz Alkohol nevű cég emberei látva, hogy hiányzik a palettáról egy nosztalgikus húrokat pendítő, ugyanakkor a kor követelményeinek is megfelelő dizájnú vodka, kitalálták a tömegvodkát. Először neve sem volt, csak a rövidítésmániás időket idéző felirat az üvegen: GlavSzpirtTreszt.

A 80-as évek végén emberek sokasága ütötte el szabadidejét a tetrisszel, már aki rendelkezett az ehhez szükséges technikai háttérrel: történetesen olyan, a mai szemmel özönvíz előtti kompjúterekről van szó, mint a jó öreg Commodore 64. (Csak később terjedt el a sokkal népszerűbb, hordozható változat.) S bár a Szovjetunió rendesen alulmaradt az informatika terén az USA-val folytatott harcban, a tetriszt egy szovjet mérnök, a Szovjet Tudományos Akadémia Számítástechnikai Központjának munkatársa, Alekszej Leonyidovics Pazsitnov "találta fel" 1984-ben. Gondolta volna?

Pazsitnov, "a tetrisz atyja"

Egy héttel ezelőtt Sztálin autóparkjának alapjairól számoltunk be, amit elsősorban amerikai autók alkottak. Így nem meglepő a sokszor közhelyként emlegetett megállapítás, miszerint a szovjet limuzinok mind amerikai mintára készültek, amit egyébként külső jegyeik is elsőre elárulnak. De nézzük meg, hogy is történt ez a metamorfózis.

A szovjet limuzin megalkotására tett első, igaz sikertelen kísérletet 1933-ban, a Krasznij Putyilovec gyárban tették. A Leningrad-1 elnevezésű 8 hengeres 105 lóerős modell alapjául az 1932-es amerikai Buick 32-90 szolgált. Ebből a típusból csak hatot építettek meg, Sztálin ugyanis nem adta áldását a szovjet Buick sorozatgyártásra (ennek hátterében az építést irányító Kirov személye állhatott, valamint az, hogy a leningrádi gyár profiljának a tank és traktorgyártást szánták), s a megbízatást is egy másik gyár, történetesen a moszkvai ZISZ kapta meg.

Leningrad-1