Egy héttel ezelőtti posztunkban bemutattuk Alekszandra Kollontaj témánkhoz kapcsolódó tevékenységét, a dolgozó nép nemi életének szabályait, s a filmes élmények ecsetelését is elkezdtük. A mai alkalommal továbblépünk filmes vonalon, ugyanakkor – mint azt kilátásba helyeztem – megismerkedünk egy sajátos erotikus tartalmú plakátkultúrával, demonstrálva Valerij Barikin munkásságának egy szegmensét.

Az erotikamentes filmek hosszú sorát a nyolcvanas évek végén törik csak meg a Szovjetunióban. (Egy kivétel van talán: a Satra A cigánytábor az égbe megy, ahol egy színésznő kivillantotta a mellét). Nem másról, mint A kis Vera (1988.; rend. Vaszilij Picsul) és az Intergyevocska (1989. Vlagyimir Kunyin azonos című elbeszélése alapján rend. Pjotr Todorovszkij) c. filmekről van szó.

A kis Vera c. film úgy vonult be a filmtörténetbe, mint az első szovjet film, ahol nyíltan nemi aktust mutattak (ráadásul a nő volt felül!), nem csoda hát, hogy a premierről sokan „Szégyen, gyalázat!” felkiáltásokkal távoztak, ahogy azt Jevgenyij Dodolev közli Битлы перестройки c. könyvében. Főhősünknél, a ledér Veránál szülei egy családi hajcihő során találnak 20 dollárt, amiért akkoriban valutarejtegetés miatt bizony eljárást indítottak volna ellene. Verára bátyjával, a kisvárosi szürkeségből kitört, immáron Moszkvában praktizáló orvossal próbálnak hatni szülei, ám hiába. A lány egy diszkós verekedés alkalmával megismerkedik a város Lovelace-ával, Szergejjel, aki házasodási szándékait is bejelenti idővel, viszont kiderül, hogy Szergej Vera bátyjának régi ismerőse. Egy családi vita során Vera apja késsel esik a kérőnek, így elő is áll a dilemma: amennyiben Szergej vallomást tesz, leendő apósát lecsukják. A konfliktusok sorozatának Vera gyógyszer-túladagolással próbál véget vetni, éppen betoppanó testvére a kórházból megszökött Szergejjel az oldalán megmenti életét, az apát viszont szívroham viszi el. A film problematikája természetesen túlmutatott a meztelenkedésen: a perifériára szorult átlag szovjet családok szürke, unalmas életét tárja elénk egy vidéki kisvárosban, s a brezsnyevi pangás utáni újabb enyhülés jelét mutatja.

Részlet a filmből (bár tkp. semmi nem történik, hogy az egyik kommentelőt idézzem, ez a jelenet akkoriban szinte pornószámban ment):

http://www.youtube.com/watch?v=1d4P9O7lseg

Nem véletlen tehát, hogy A kis Verát követően aztán más, eddig ugyancsak tiltott tematikájú filmek áradata jelent meg a szovjet filmvásznakon: bűnözésről, prostitúcióról, erőszakról szóló művek. Ebbe a sorba illeszthető az Intergyevocska c. film is, ami az első nem állami pénzből (szovjet-svéd kooprodukció) készített szovjet filmek egyike, amelyik az 1986-ig hivatalosan el sem ismert prostitúciót tárgyalja. (Bár a sztálini időkben is jelen volt, akkoriban GULAG járt érte, s így sikerült is felszámolni az intézményesített prostitúciót egy időre.)

A film központi alakja, Tánya Zajceva, polgári állásában ápolónő, emellett valutás prostituált (az intergyevocska mint eufemizmus az elbeszélés és film hatására ekkor terjed el a köztudatban), aki gyakran megfordul a forradalom bölcsőjében, Leningrádban (is) található Inturiszt Szállóban. Svéd kliense, Ed Larssen egy alkalommal feleségül kéri a lányt, aki, hogy kitörjön ellentmondásokkal terhes helyzetéből – s természetesen a nyugatra távozás reményével –, igent mond. A szovjet bürokrácia azonban útját állja: 20 éve nem látott édesapjától kell kicsikarnia egy igazolást, aki viszont 3000 rubelt kér ennek fejében. A pénz megszerzése érdekében Tányának újból áruba kell bocsátania magát, de végül sikerül kiutaznia az országból. Svédországra hamar ráun, s ottani ismerősei sem feledtetik a lánnyal múltját. Tánya ajándékokkal halmozza el édesanyját külföldről, de szeretné személyesen is újra látni. Ekkor azonban egykori „kolléganője” figyelmezteti, hogy spekulációval vádolják otthon. A nyomozók felfedik Tánya rejtett énjét a nyugdíjas tanárnő édesanyja előtt. A megtört asszony egy alkalommal nyitva hagyja a gázcsapot, s Tánya is megérzi messziről a bajt. Autóba pattan, s a reptérre vezető úton halálos balesetet szenved. A film tragikus hangulatát jól érzékelteti a film során többször is felhangzó Csavargó (Бродяга, ’По диким степям Забайкалья…’) c. orosz népdal. Érdekes adalék, hogy valutás prostitúció a film bemutatását követően (egyes korabeli szociológiai felmérések szerint, amiket persze kritikával fogadjunk) rövid időre bekerült a 10 legnépszerűbb szakma közé a moszkvai iskolás lányok körében.

Egy feledhetetlen részlet a filmből:

http://www.youtube.com/watch?v=qHtTpT62Dx8

A két szovjet film mellett ekkor lett közkincs a Szovjetunióban is az európai erotikus filmek klasszikusának számító Emmanuelle c. francia film is.

Végül pedig térjünk át Valerij Barikin (1966- ) munkásságára, aki az amerikai pin-up naptárakat ötvözte a szovjet propagandaplakátokkal, így vizualizálva az immáron Szovjettelen Unióban a korábban „nem létező” szovjet szexualitást. A továbbiakban beszéljenek a plakátok helyettem:

Vadász! Ne ijessz a nőre!

Az egész fizetést az asszonynak!

Tartsák tiszteletben a takarítónők munkáját!

Az első női űrhajós

A munka vagy szórakozás óráiban legjobb barátunk a könyv!

Menet közben ne vonja el a sofőr figyelmét!

Ne vesztegesd a munkaidőt!

IKV (Ingatlankezelő Vállalat) dolgozók! Nyújtsatok minőségi szolgáltatást a körzetetekben!

Ifjú munkavezető, irány a körzet!

További képek az alábbi linkeken:

http://www.etoday.ru/2010/10/illjustrator-valerij-barikin.php

http://www.netlore.ru/illyustratsii-valeriya-baryikina

 Összefoglalva az elmúlt három hét termését: egyenjogúsítás és túlkapások (az 1920-as évek szabadossága: „pohár víz”-teória, a dolgozó nép nemi életének szabályai), Alekszandra Kollontaj, viccek, filmek, reflektálás minderre plakátok formájában a mából. Mindez, azt gondolom, jól mutatja: a Szovjetunióban volt szex, csak a nyilvánosság hiányzott belőle, ami talán nem is volt olyan nagy defektusa.