Február 2-án fordítói est indult a Massolit könyvesbolt-kávézóban, ahol kultúránk egyik kiváló tolmácsolójával, a Szentpétervári Állami Egyetem hungarológusával, Oxana Jakimenkoval beszélgetett Kiss Ilona irodalomtörténész.


Oxana Jakimenko 1995-ben magyar-finn szakon végzett a szentpétervári egyetemen, ahol ma már tanít, valamint magyar és angol fordító-tolmácsként is dolgozik. Hazánkba ezúttal is magyar szakos tanítványaival érkezett, akikkel a budapesti látogatást követően a balatonfüredi Magyar Fordítóházba indultak. A magyar nyelvvel - mint ahogy az esetek többségében lenni szokott - egészen véletlenül került kapcsolatba: családjuk egy poliglott ismerőse hívta fel figyelmét a nyelv szépségeire. Persze hozzátette, sokak számára ez a kiutazás biztos lehetőségét is jelentette, s nem csak a szovjet időkben, hanem a pereszrojkát követő nehéz években is. Manapság is perspektivikus magyarul tanulni, hisz nagyon kevesen teszik, s Oxana elmondása szerint tanítványai kivétel nélkül el tudnak helyezkedni a magyar nyelvvel.

A magyar irodalomról sajnos elég halovány a kép Oroszországban (ezen Kertész Imre Nobel-díja sem segített) nincs egy hozzávetőleges kánon sem, nem igazán tudják ki kicsoda, s a korábbi, még a szovjet érában kiadott ’XY válogatott művei’ sorozatok értelemszerűen csak egy-egy szerzőhöz kapcsolódtak, s ideológiai megközelítés szerint készültek. A klasszikusok újrakiadására azonban meglehetősen csekély az esély, a fordítóknak komoly közelharcot kell vívni a kortárs művek frontján is: rengeteg a már lefordított, de kiadatlan mű (Oxana első, sok kihívást tartogató munkája Esterházy Tizenhét hattyúkja is közéjük sorolható), sok pedig csak folyóiratokban jelent meg folytatásban. Ha már megemlítettük a folyóiratokat, nagyon is jelentős volt a pétervári Zvezda 2011 márciusi magyar tematikus száma, ugyancsak Oxana közreműködésével, melyben klasszikusok valamint kortársak (Kukorelly, Parti Nagy) egyaránt helyet kaptak. Az orosz nyelvű tartalomjegyzéket itt olvashatják.

Mikor Kiss Ilona fordítási nehézségekről kérdezte Oxanát, a pogácsa, a pálinka és a szalámi után a Kis Magyar Pornográfia került terítékre, amit igen ötletesen sikerült átültetni Малая венгерская порнография-ra. Felvetődik a kérdés, mi ebben az ötletes, hisz szó szerint megegyezik az eredetivel, csak épp a KMP nem jön ki. Viszont az orosz olvasók egy (igaz egyre szűkülő) körében még mindig előhívhatja a малая, vagyis a kis szó Brezsnyev Lenin-díjas trilógiájának első részének címét, a Kis földet (Малая земля), ahol a volt főtitkár szerzősége köztudottan vitatható.

A továbbiakban a magyar kortárs irodalom fogadtatásának egy vicces epizódját mesélte el Oxana, mikor Esterházyt fordította, a következő reakciók érkeztek a szerző nevének elhangzása után: Mesterházy? (ezalatt Lajost, nem pedig Attilát értették) Askenázi? – te tudsz jiddisül és még héberül is?

A Massolit Budapesten


Míg a szépirodalom esetében sok esetben úgy tűnik a fogadtatást is generálni kellene, addig a társadalomtudományi könyvek esetében komolyabb visszhangnak lehetünk tanúi. Ilyen volt Jászi Oszkár A Habsburg-monarchia felbomlása c. könyve, vagy Kornai János A gondolat erejével c. munkája. Az estet egyébként Kornai professzor is megtisztelte, ami jól mutatta Oxanával való együttműködésük sikerességét.

A rövid kitérő után azonban térjünk vissza a szépirodalomra. Sokszor tehát igyekeznének generálni a fogadtatást is, így példának okáért Krasznahorkai László esetében, mégsem lesz sokkal népszerűbb az adott szerző (holott a kortárs magyar irodalomból őt érzi Oxana legközelebbinek az oroszokhoz). Volt azonban olyan eset is, mikor például Tóth Krisztinától csupán néhány rövidebb írás jelent meg, s mégis viszonylag nagy olvasottságra tett szert. A kortárs magyar irodalom népszerűsítése egyébként is Oxana szívügye, hisz kandidátusi értekezését a kortárs magyar drámából (egyebek mellett Háy János, Térey János, Spiró György, Hubay Miklós) írja, bár, ahogy fogalmazott még nem tudni, találnak-e számára Oroszországban opponenst.

 
Egy korábbi orosz nyelvű beszélgetés Oxana Jakimenkoval a műfordításról, kiadókról, a művek recepciójáról: