A Moszkvától 60 kilométerre található „Gzsel” 27 falut foglal magában, s az oroszországi kerámiaműhelyek egyik fontos központja. Hagyományosan csak kék színű festékkel dolgoznak fehér alapra.

Gzsel községben a 17. században kezdtek működni az első kerámiaműhelyek flamand mintára. Jó száz évvel később már meghonosodott a majolika, a porcelán és a fajansz is. Az hohlomai faedények mellett az orosz vitrintárgyak leggyakoribb példányait képezik: apró kis edények, figurák népies jelenetekkel.

A község elnevezése valószínűleg a жечь (égetni) szóból származik, s a mesterség terjedésével az egész környékre ráragadt a Gzsel elnevezés. A 17. században még csak téglát és egyszerűbb edényeket készítettek itt, s igen hamar híre ment az itteni jó minőségű agyagnak Moszkvában is. 1663-ban Alekszej Mihajlovics a Gyógyszerészeti Prikáz alá rendeli a falut, ami röviden annyit jelentett, hogy a gyógyszertári edények beszállítójává váltak.

1744-ben már bizottságot küldtek ki a községbe, vajon alkalmas lenne-e az itt talált agyag porcelán készítéséhez. A mintákról és eredményekről maga Lomonoszov is elismerően nyilatkozott. 1770-re már 25 fazekas üzem is volt a számos „maszek” fazekas mellett. 5 évvel később már udvari megrendelést is teljesítettek, ami a legnagyobb elismerésnek számított. Mindemellett a gzseli porcelán Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten is igen hamar nagy népszerűségnek örvendett. Ekkor még mintául leggyakrabban fák, bokrok, a darumadár, illetve néhány épülettípus szolgált.

Az 1820-as évektől áttérnek a majolikáról a félfajanszra, így a sokszínű készítményektől az egyszínűekre, a kobalttal festett kékre. Itt már főleg a növényi minták dominálnak. A legkiemelkedőbb műhely hamarosan a Kuznyecov családé lett (5 üzemmel), ami a 19. század végére 2,1 millió rubelért értékesítette termékeit, míg az összes többi együttesen 200-300 ezer rubel éves bevétellel számolhatott. Ez természetesen idővel a kis műhelyek teljes ellehetetlenedését jelentette.

A forradalom és az államosítás után Turigin községben megalapítják a gzseli kerámiai technikumot, ahol főleg dekoratív termékeket gyártanak, megidézve a korábbi gyártók termékeit. Az igazi újjászületés 1944-45-ben történik, A. B. Szaltikov művészettörténész és N. I. Besszarabova művésznő közbenjárásával: visszatérnek a kobalttal festett kék színű félfajansz termékek készítéséhez, amilyennek ma is ismerjük őket.

1972-ben létrejött az egységesített „Gzsel kombinát”: itt a mestereket ma már szinte az óvodától képzik: ezt követi az általános iskola, majd a Gzsel College, ahol 4-5 évig tanulnak a jelentkezők. Az edények és a dísztárgyak mellett csillárokat, cserépkályhákat, órákat és még telefonkészülékeket is készítenek. Négy céh porcelán, kettő pedig majolika előállításával foglalkozik. A termékek 10%-a exportra készül: Németországba, Angliába, Amerikába, Japánba és Olaszországba szállítják őket. A céh ismertetőjele a hullámzó tavon úszó kacsa háromszögletű keretben.