Oroszok

Sokunknak, ha a szocializmus, vagy Szovjetunió szavakat látjuk, olvassuk, egyebek mellett a sorbanállás, az áruhiány jut eszünkbe. Nem vitatott tény, hogy ez bizony a hétköznapok része volt, s nem csak a felnőttek világában. Ennek ellenére legtöbb ismerősöm, aki az egykori Szovjetunió különböző korszakaiban és helyén szocializálódott, kiváltképp romantikus képet fest gyermekkoráról, cáfolva ezzel a nyugatiak általánosnak mondható lesajnáló mosolyát. Tehát a nagy kérdés: mivel játsz(hat)ott "a" szovjet gyerek?

Játékkavalkád a SZU alkonyán

A 80-as évek végén emberek sokasága ütötte el szabadidejét a tetrisszel, már aki rendelkezett az ehhez szükséges technikai háttérrel: történetesen olyan, a mai szemmel özönvíz előtti kompjúterekről van szó, mint a jó öreg Commodore 64. (Csak később terjedt el a sokkal népszerűbb, hordozható változat.) S bár a Szovjetunió rendesen alulmaradt az informatika terén az USA-val folytatott harcban, a tetriszt egy szovjet mérnök, a Szovjet Tudományos Akadémia Számítástechnikai Központjának munkatársa, Alekszej Leonyidovics Pazsitnov "találta fel" 1984-ben. Gondolta volna?

Pazsitnov, "a tetrisz atyja"

A mindent elsöprő szerelemről másnak Rómeó és Júlia jut eszébe, nekem Anna Karenina. A szenvedélyről sokan Sharon Stone-ra asszociálnak az Elemi ösztönből, én Tatjana-ra az Anyeginből. A hűségről nekem nem Lessie, hanem Fekete fülű fehér Bim ugrik be elsőre. Többségük (a háromból kettő) belehal kínzó érzelmeibe. Számomra ez természetesen nem arról szól, hogy ennyire gyengék lennének, hanem ellenkezőleg. Saját tapasztalataim szerint az oroszok erősek, bátrak, bevállalósak. Legalábbis, ami az érzelmeket illeti, mindenképpen.

A Szovjetunió Svájcban is menő téma. A mai bejegyzést Christian Kracht (1966-) kortárs svájci író és újságíró 2008-ban publikált Itt leszek napfényben és árnyékban c. harmadik regényének, antiutópiájának, alternatív világtörténetének szenteljük.

Kracht édesapja évekig az Axel-Springer konszern fejese volt, így anyagi gondok nem igen fenyegették: Svájcban, az USA-ban, Kanadában és Dél-Franciaországban különböző jó hírű nemzetközi internátusokban cseperedett. Tanulmányai elvégzését követően szerkesztőként és tudósítóként dolgozott több lapnál (Spiegel, FAZ). Ezek után talán nem meglepő, hogy egy magát igazi kozmopolitának valló íróval van dolgunk.

Az, hogy a munka ünnepének gyökereit az Egyesült Államokban kell keresni nem gátolta meg a Szovjetuniót abban, hogy már rögtön az októberi forradalom után pirosbetűs ünnepnek nyilvánítsák május elsejét, bár a szabadnapot beárnyékolta a felvonuláson való kötelező részvétel. Az alábbiakban, május elsején készült képekből válogattunk. A korai képeken (kutyás-biciklis) katonák és rezesbanda, később vidám kisgyerekek és eltökélt sportolók masíroznak. Búcsúzóul Brezsnyev integet a tribünről. Bónusznak megidézzük Sztálint.