Oroszok

Duchovny után egy újabb nagy név akadt az orosz filmvilág hálójába. Csak ez nem egy reklám vagy propagandaízű film, Uma Thurman nem az orosz életmódot hirdeti, hanem egy fiatal, tehetséges orosz elsőfilmesnek adott lehetőséget.

Kevin Spacey most már harmadik éve irányítja és szervezi a Jameson First Shot névre hallgató őrületet: három országban (USA, Dél-Afrika és Oroszország) 25 év feletti, de kezdő alkotóktól vártak kisfilmekre ötleteket egészen tágan értelmezhető témákban (pl: Legendás, Humoros vagy Mesés), és minden országból egy győztesnek felajánlották, hogy megrendezheti a filmjét, aminek a főszereplője Uma Thurman. Tavaly Willem Dafoe (az orosz győztes Anton Lansakov filmje a Mosolygó ember), az első évben maga Kevin Spacey volt a főszereplő (Alekszej Nuzsnij Boríték című kisfilmje képviselte az oroszokat). Az oroszok közül idén Ivan Petuhov reklámszövegírónak jutott a lehetőség.

  Ajándék

írta és rendezte: Ivan Petuhov, főszereplő: Uma Thurman

Petuhov a tatárföldi Zelenodolszkban született 1984-ben, a moszkvai Lomonoszov Egyetemen végzett reklámszakon, jelenleg a McCann Moscow szövegírója. Párperces reklámokhoz így aztán már rengeteg szöveget írt, de ez volt az első komoly forgatókönyve. Rendezése meg pláne. Ha megnézzük az alig hét perces filmet, semmi oroszosat nem találunk benne. Persze, simán bele tudom magyarázni, hogy a főszereplőnek azért Grimm a neve, hogy klasszikus orosz beszélő névként utaljon a mesés befejezésre, de ez kissé erőltetett lenne. Inkább az elfojtott érzelmek robbanására mint alapmotívumra utalok.

Amikor az "Így készült" film majdnem olyan hosszú, mint maga a film

Durva, hogy egy sörreklámról politikai vita alakult ki, de ez van. David Duchovny, az X-akták és a Kaliforgia színésze elvállalta egy orosz reklám főszerepét és most áll a bál. A reklám kb. olyasmi, mint annak idején a sárgavillamosos magyar sörreklám: nemzeti identitással támasztja alá/meg a sörivásra buzdítást. Csak annyi a csavar benne, hogy egy ismert amerikai színész szájába adja az orosz büszkeség monológját: hoki, űrhajózás, balett, jeges vízben fürdés, mélázás a nagy orosz tájban - van mire büszkének lenniük, ahogy a végén a pohárköszöntő összefoglalja.

Nem is lett volna semm baj az egésszel, ha mondjuk a szocsi olimpia idején jön ki a reklám, csak közben eltelt néhány hónap és Oroszországot már nem tekintik annyira baráti országnak, így erős kritika zúdult Duchovny nyakába otthonról.  A színészt egyébként a felmenői (meg a sármja, meg az ismertsége, meg a népszerűsége) miatt  kérték fel a szerepre. Csakhogy áprilisban a twitteroldalára azt írta ki, hogy eddig azt hitte, hogy orosz származású, most kellett megtudnia, hogy ukrán. (A wiki oldalán egyébként az szerepel, hogy ukrajnai zsidó volt a nagyapja, tehát bármi lehet.) Ezzel nem lopta be az orosz nacionalista nézők szívébe magát, pedig a nemzeti büszkeségben utazó reklám célközönségének gyaníthatóan nem kis része pont ilyen.

A reklám

Így aztán senki nem veszi észre a finom megoldásokat a két és fél perces kisfilmben. Azt, hogy a filmsztár reklámjának zenéje a Kino együttes Csillag című számának vonósokkal kiherélt verziója, amikor pedig fordulatról kezd beszélni a reklámban, hirtelen a Masina Vremenyi (Időgép) Fordulat számát énekli az elképzelt barátaival, meg a nagyon is valóságos zenekarral, amibe Forrest Gumposan behegesztik a bajszos Duchovnyt.

Pedig június elején, amikor befejezték a forgatást, még vidám volt a hangulat. Duchovny még az orosz talk showba is benézett, hogy az ilyenkor szokásos idétlenségeket elviselje.

Kövess és szeress minket a facebook-oldalunkon!

(Ez egy vendégposzt - Geo misa_81 néven akarta aláírni, de az már tényleg túlzás)

Mihail Veller egy véletlenül Észtországba disszidált epés szovjet író. És kétségtelenül még a régi szovjet írók egyike. Miután nem kap állást és publikálási lehetőséget Leningrádban (például a Névá-ban, ahol még egyetemistaként besegít), Tallinba vetődik, Szergej Dovlatov (író) egykori helyére. Mivel ez utóbbi ekkor már tényleg amerikai disszidens, a szervek és a pártvezetés előtt nem kérdés, hogy Veller is az lesz. Ezért csak négy év elteltével, nagy nehezen és kis példányszámban jelenik meg első elbeszélés kötete (Házmester akarok lenni). A Veller bestsellerek (A Nyevszkij sugárút legendái, Zvjagin örnagy kalandjai) - egyfajta irónikus és parodisztikus, elmés megfigyelésekben gazdag szovjet folklór - már a rendszerváltás után kerülnek a könyvespultokra.

Van egy ország, amelynek a vezetője rájött, hogy az országa lakosságát nem tartják össze eszmék. Sem a nemzeti érzés, sem a vallás, sem a egy politikai gondolat (jó, olyat nem is talált) nem akarja a népet a jó irányba terelni, bármerre is legyen az. Aztán ez a vezető a homlokára csapott: hát persze! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! A sport! Az ország zászlaja alatt majd szépen együtt masíroznak a katonák sportolók, a nép közönséggé alakulva együtt fog szurkolni. Szervezzünk olimpiát! Hm, ez jó, de olimpia csak négyévente van, a télit is ideszámítva kétévente: mi legyen közben? A nagy embernek két ötlete is volt: próbáljuk ki mindenki a kedvenc sportját, és ha az nem jön be, jöjjön az a csapatsport, amiben jók vagyunk.

Dmitry Glukhovsky szakadatlanul adta az interjúkat két napon keresztül, félórás váltásokban. Csöppet sem éreztem rajta, hogy fáradt lenne, pedig miénk volt az utolsó előtti időpont. Péntek késő délután a sebtiben bekapott saláta és szendvics után jutottunk neki mi: Szásával. Miközben egy másik, távolabbi asztalnál tisztáztuk le kérdéseinket lopva figyeltem, ahogy magába gyűri a rukolát és dönti le a kapucsínót: egy pillanatra elkaptam tekintetét. Gondolom nyilvánvaló volt számára, miért körmölünk oly lázasan. Kereken egy éve jelent meg Oroszországban a magyarra Orosz népellenes mesékként fordított metaregénye (amiről tavaly azon frissiben kanyarítottam egy recenziót itt).

A kötet valójában éppenhogy patrióta elbeszéléseket tartalmaz, Dmitrij Gluhovszkij (elnézést nem bírtam ki, hogy ne magyarul írjam át, az író óhaja ellenére, magyarázat ld. itt) hazaszeretete éppenhogy a népellenes mesékben ábrázolt karakterek patriotizmusnak álcázott képmutatásához képest fogalmazódik meg: