Ljudmila Ulickaja ismét Budapestre látogat, és találkozik a nagy érdeművel egy hét múlva, november 28-án (részleteket ld. lent) új könyve bemutatóján. Ulickaja könyvei számomra olyanok, mint egy igazi baráti beszélgetés, amolyan kivételes találkozás egy kivételes humánumú és élettapasztalatú emberrel, ahol bár kiváncsian provokálom időnként, mégis én vagyok az, aki tanul a másiktól. Elbeszéléseit sosem éreztem igazából egyirányúnak, inkább olyan, mintha a magamban feltett kérdések hangosan elhangzottak volna és Ljudmila ékesen válaszolna rájuk egy tea mellett, vagy mint egy hosszú-hosszú levelezés az email-ek előtti világból. Könnyedén kapcsolódóm rá, együtt fonjuk vele a beszélgetést: a gazdag élettörténeteket, az örökkön-örök emberi kapcsolatokat, életutakat. Szándékosan nem írok sorsot, mivel Ulickaja számomra pontosan azért hiteles, mert karakterei egytől egyig saját életük alakítói, kezükben tartják a döntéseket, akkor is, ha a döntések köre a minimumra szűkül az orosz-szovjet történelem embertpróbáló viharaiban. Hősei sohasem passzív szemlélői saját életüknek, sokszor leszűkült lehetőségeik mellett, aktív cselekvők és gondolkodók. 

Az Örökbecsű limlom kaleidoszkóp. A belső, a külső világ, és a felső szférákhoz való viszonyrendszere a fő rendező elv, melybe az író szubjektumát helyezi: nyílt és őszinte vallomások, esszék, gondolatok, reflexiók, és emlékek rendeződnek össze. Az indítás erős, a legszorosabb emberi kapcsolatokat tárja elénk: elhúnyt barátok portréi, családtagok és férjek tekintenek ránk és beszélnek hozzánk - Ulickaja szavain keresztül.

A kötet ugyanakkor enciklopédia, az orosz kultúra legjavát tárja elénk az egyetemes nyugati, hellén-római-zsidó-keresztény kultúrába ágyazva. Miközben személyes kötelékek, húsvér ismerettségek, és intellektuális élmények sokaságáról számol be, Ulickaja észrevétlenül, de határozottan összegez, és egyúttal személyes kánonján keresztül tanítja is az olvasót irodalomra, filozófiára, festészetre és tudományra. Mindezt őszintén teszi, egyes ingoványos területektől elhatárolódva, másokat analitikusan megközelítve.

Ulickaja érzékeny és nyitott a társadalmi egyenlőtlenségből fakadó problémákra, és van elég bátorsága, hogy testközelből, élesen szembesüljön velük, intézményes keretek kőzt ellátogat a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási intézményébe, őszintén vall a kolduláshoz, koldusokhoz, hajléktalansághoz kapcsolódó személyes tapasztalatairól, a társadalom legkiszolgáltatottabbjai iránti felelősségérzetéről.  Éles kritikával illeti a társadalom túlfogyasztását, azokat a rétegeket, akik életmódjukkal bedőlnek a hamis "önszeretetet" gerjesztő iparágak csapdájába, de nem marad adósa az oligarcháknak sem. Hodorkovszkijjal való levelezése azonban nemcsak a különc és a társadalmi felelősségvállalában előljáró oligarchának szól, hanem a volt komszomolistának, akinek viszonya a szovjet, majd a kapitalizáló-privatizáló, illetve a volt-KGB uralta hatalomhoz sokak számára izgalmas és nyugtalanító kérdéseket vet fel.

A hit, a vallás, a szentek, bűnösök, istenek és Isten, valamint a szeretet és fajtái keresztbe-kasul szövik a három egységre bontott kötetet. A vertikális elrendeződés magaslatainak szánt harmadik egység a nagystruktúrákat is vizsgálja, állam, nemzet, globalizmus, hatalom és a legfélelmetesebb: a betegség.

Az írások szinte mindegyike vall Oroszországról, legtöbbször külső világokhoz viszonyítva, és szégyennel együtt végtelenül szánva lakóit. Oroszország sajátos történelme és társadalma, az ebből fakadó anomáliák ugyanakkor mégis túlmutatnak magukon. Megtörténik a varázslat, mely határokon, rétegeken és időn túllépve mutatja meg az olvasónak az embert.

Találkozás Ljudmila Ulickajával, az Örökbecsű limlom című kötetének bemutatója:

CORVIN MOZI
2013. november 28. 19.00

A belépőjeggyel kedvezményesen megvásárolható Ulickaja legújabb kötete a helyszínen, melyet az írónő dedikál. A jegyek a Corvin moziban, illetve webes felületen már kaphatók!

(Fordította: Goretity József)