Nalicsnyik - orosz ablak a világra

A nalicsnyik teljes jelentése (faragott) keret, az orosz faépítészetben az ablakot és az ajtót (kívül vagy akár belül is) körülvevő faragott díszítés. Története és kivitelezése igen nagy múltra tekint vissza, ami magában foglalja a pogány és keresztény szimbolikát, különböző vidékek és korok stílusait. Persze, mint a legtöbb dolognak, van egy meglehetősen profán és egyszerűbb funkciója: az ablak és a fal közötti rést hivatott befedni, egyszóval szigetelés.

Nalicsnyikok mind a mai napig készülnek, az igényeknek megfelelően már nem csak fából, hanem műanyagból is: igaz, hogy ez jobban szigetel, de azért mégis csak utánérzése az eredeti elképzelésnek, s ezt már maximum csak ajtó- ill. ablakszegélynek nevezhetnénk, tehát visszatér lassan az eredeti, funkcionális szerepéhez.

Ellenben régen a nalicsnyik a viszonylag egyszerű, s nem túl nagy változatosságot mutató faházak megkülönböztető jegye volt. Nem is beszélve ennél is fontosabb vallási-mítikus szerepéről, ami a pogányság egyes elemeinek a pravoszlávia melletti hosszas továbbélése során (двоеверие, kettős vallásúság) a rossz szellemek távoltartását, a termékenység bevonzását szolgálta: mindezt stilizált állat- és növénymotívumokkal, szoláris szimbólumokkal érzékeltették. Természetesen már történt kísérlet a mintázatok csoportosítására, mégpedig B. A. Ribakov A pogányság Oroszföldön c. könyvében, bár ez a felosztás elég vitatható, s az eklektikus nalicsnyikok legtöbbje egyáltalán nem sorolható be egyértelműen. Nézzük hát, Ribakov milyen négy csoportot különböztet meg: 1. nalicsnyikok szoláris szimbólumokkal 2. azok a nalicsnyikok, amelyek félkörben, vagy két ívben záródnak, s két meghatározó figura található ezen a részen 3. a nalicsnyik nem az eget szimbolizáló ívben/félkörben érnek véget, hanem horizontális záródásúak 4. egy központi alakzat valamilyen ezt körülvevő mintázattal.

Ha az alább következő, szemet gyönyörködtető rövid kis válogatást végfutjuk, magunk is meggyőződhetünk a csoportosítás viszonylagosságáról, nem is beszélve arról, hogy a dekoratív művészet előretörése egyre eklektikusabbá tette a korábban még világosabban elhatárolható motívumokat.

Hagymakupolát idéző mezonyinos ház gyönyörű faragott dízsítésekkel na és nalicsnyikkel

Ami pedig az elkészítést illeti: a leggyakrabban van egy alapozó léc/deszka, s erre erősítik rá a finom munkát igénylő faragott mintákat. Amennyiben durvább díszítésről van szó, nincs szükség erre az „alapozásra”. Az állagmegóvás érdekében persze nagyon fontos, hogy időnként kezeljék a fafelületeket (ami általában szurokbevonatot jelent), s amennyiben tartós fából készült a remekmű, s gondozzák is, még a zord időjárási körülmények között is bőven túlél néhány generációt.