Oroszok

Nem, nem mentenek meg. Több oka is van ennek. Kettőt emelek ki: egy politikait és egy gazdaságit. Politikailag az oroszok is beálltak a jelenlegi kormányra rosszakat mondók kórusába, habár meglepő szólamot választottak. Gazdaságilag a következő évek gazdaságpolitikai fordulata nem teszi lehetővé a magyarokkal való törődést.

A külügy által összeállított anyagból kiderülő hivatalos orosz álláspont szerint "Magyarországon megfigyelhető a történelem revíziójára való törekvés, többek között a második világháborúval kapcsolatban". Később világossá válik, hogy mire is gondolnak: az új alkotmányt azzal vádolják, hogy a Horthy-rendszer és a magyar fasiszták gaztetteinek rehabilitációja olvasható ki belőle. Jaj. Ezzel az erővel skarlátbetűt is rajzolhatnának a magyarokra. És bár igaz, hogy ez a szöveg, Az emberjogi helyzet a világban egy frappáns visszavágás, hiszen ilyet eddig Oroszországról írtak, most megmutatják, hogy ők is tudnak ilyet, de az világosan kiderül, hogy hiába emlegetik Orbánt pusztai Putyinként, ettől még nem számíthat jobb elbánásra Keleten, mint Nyugaton.

Vlagyiszlav Szurkovot sokan sokféleképpen hívták már - "szürke eminenciás", "a Kreml bábjátékosa", "a nagy kombinátor". Leváltásáról jelentéktelennek tűnő pozíciójából még külföldön is harsogtak a lapok. De mi ennek a jelentősége, következménye és egyáltalán ki ez az ember, akinek a dolgozószobája falán Putyin képe mellett jól megfér együtt Che Guevara és Tupac Shakur.

Szurkov életrajzát sűrű köd övezi, pedig a putyini politikai elit számos tagjától eltérően nála a titkosszolgálatokkal való kapcsolat gyanúja sem merül fel. Szurkov életében az átlag orosz szemében sokkal nagyobb szálka van - Vlagyiszlav Jurjevics csecsen. Saját bevallása szerint Szurkov Csecsenföldön látta meg a napvilágot és élete első öt évét - szülei válásáig - ott is töltötte, egyes verziók szerint Aszlambek Andarbekovics Dudajev néven. Fiatal koráról nem sokat tudunk, legalább két egyetemre járt, de egyiket se fejezte be, aztán a 90-es évek elején összeismerkedett Mihail Hodorkovszkijjal és az oligarcha birodalmának kiépítésében volt (a különböző források szerint marginális- vagy kulcs) szerepe. 1996-ban Szurkov átigazol egy másik oligarchához, Mihail Fridmanhoz, majd '98-ban egy harmadik mágnás - Borisz Berezovszkij - által kontrolált, de jogilag állami ORT tévécsatorna PR-igazgatója lett. A politikai pályáját 1999-ben kezdi meg, miután az oligarchákkal jó kapcsolatokat ápoló Alekszandr Volosinnak, az Elnöki Adminisztráció vezetőjének tanácsadója lesz.

2011-ig lélekszámban nőtt, 2012-től területét tekintve is nőni fog Moszkva.

Több mint húsz éve nem történt ilyen: Moszkvában többen születtek, mint ahányan meghaltak. Ezt Szergej Szobjanyin, Moszkva polgármestere újságolta el nagy büszkén decemberi sajtótájékoztatóján - mintha bármi köze lett volna hozzá. És persze nem ez az oka annak, hogy 2002 óta tíz százalékkal nőtt a lakosság száma a fővárosban, miközben Oroszország népessége fogy. Sokkal inkább köszönhető mindez a vidékről beköltözőknek. És ez a trend csak erősödni látszik válság idején: Oroszország tizenkét milliós nagyvárosába igyekeznek beköltözni a jobb életben reménykedő oroszok (és más nemzetiségűek), és a legfőbb célterület, mint a Három nővérben, Moszkva. Ha Csehov hősnői nem is, mai sorstársaik biztosan megérkeztek, hiszen kb. egymillióval több nő él az orosz fővárosban, mint férfi.

Hiába a világ legdrágább városa, lassan ki lehet tenni a "megtelt" táblát. Jelenleg Moszkva csupán kétszer akkora, mint Budapest, miközben hatszor annyian lakják: a 2010-es népszámlálás adatai szerint 11,5 millió moszkvai 1091 négyzetkilométeren próbál elférni. A város vezetése most előállt a nagy tervvel, miszerint megnövelik a főváros területét, és hamár, akkor nem is aprózzák el, rögtön több, mint kétszeresére.

Oroszországról, az oroszokról mindenkinek markáns véleménye van. Ez nálunk, Magyarországon fokozottan igaz, és kivételesen nem csak azért, mert a magyar ember úgy általában mindenhez ért - legyen szó a politikától a focin át az árvízvédelemig bármiről - hanem mert történelmileg úgy alakult, hogy sokáig többet kellett velük foglalkozni a mindennapi életben, mint az sokaknak kedvére lett volna.

Vizuálisabb olvasóink kedvéért - és hogy életben tartsuk a kötelező kínos költői képek alkalmazásának gyakorlatát ¬- mondhatnánk, túl sokáig és túl közelről éreztük magunkon az orosz (egyébként szovjet, de ne vesszünk el a részletekben) medve bűzös leheletét. Negyvennyolc, ötvenhat, nyolcvanhat és a kötelező oroszórák kitörölhetetlen emlékeket hagytak a kollektív emlékezetben.

A szavazatok 96 százalékos feldolgozottsága mellett lényegében biztosra mondható a vasárnapi orosz parlamenti választások végeredménye. Az Egységes Oroszország a szavazatok kicsit kevesebb mint felével, a mandátumok kicsit több mint felét gyűjtötte be. A választásokról szóló híreket két téma dominálja, a Kreml által elszenvedett csúfos vereség és a masszív választási csalás - legtöbbször a kettő együtt, ami azért furcsa, mert megfeledkezik a tényről, hogy egy választást elcsalni tulajdonképpen egyáltalán nem nagy kihívás.

A legfőbb demokratikus intézmény ugyanis alapvetően gyenge lábakon áll, hiszen megkívánja, hogy egy hatalmi csoport se használja ki az alkalmat és manipulálja az eredményeket a szavazatok leadása, számlálása és összegyűjtése által alkotott hosszú és sérülékeny folyamat közben. Egy komplett választás elcsalása persze igényel némi szervezettséget, de ne legyenek kétségeink, ami Lukasenkának vagy Kadirovnak megy az Putyinnak is menne ha nagyon akarná.