Oroszok

Hogyan éljük túl a válságot? Sok ötlet elhangzott már ezügyben, most mondok én is egyet. Vegyünk orosz részvényeket! Az orosz gazdaság egy fokkal gyorsabban lábal ki a válságból, ráadásul a következő évek fő csapásirányáként az innovációt jelölte ki a következő elnök, akarom mondani a jelenlegi miniszterelnök, amiből az következik, hogy lesz egy-két orosz vállalat, amelyik - igazolandó az elnöki programot - tényleg új technológiákat fog beépíteni, és ettől vélhetőleg nyereségesebb és értékesebb lesz. Már csak azt kell eltalálni, hogy mely cégek lesznek ezek.

MICEX heti bontásban, 2008-2011

Egy héttel ezelőtti posztunkban bemutattuk Alekszandra Kollontaj témánkhoz kapcsolódó tevékenységét, a dolgozó nép nemi életének szabályait, s a filmes élmények ecsetelését is elkezdtük. A mai alkalommal továbblépünk filmes vonalon, ugyanakkor - mint azt kilátásba helyeztem - megismerkedünk egy sajátos erotikus tartalmú plakátkultúrával, demonstrálva Valerij Barikin munkásságának egy szegmensét.

Az erotikamentes filmek hosszú sorát a nyolcvanas évek végén törik csak meg a Szovjetunióban. (Egy kivétel van talán: a Satra A cigánytábor az égbe megy, ahol egy színésznő kivillantotta a mellét). Nem másról, mint A kis Vera (1988.; rend. Vaszilij Picsul) és az Intergyevocska (1989. Vlagyimir Kunyin azonos című elbeszélése alapján rend. Pjotr Todorovszkij) c. filmekről van szó.

Az alábbi videó a hónap közepén készült egy hóeséses, napsütéses napon. A helyszín egy irodakomplexummá alakított régi gyár a Moszkva folyó partján, nem messze a belvárostól. Oroszországban a pravoszláv vallás által követett Julián naptárnak megfelelően a karácsonyt január 7-én ünnepelik, ezert nem is meglepő a karácsonyfa a hónap második felében sem. 

Moszkva januárban - egy nap egy percben from Balint Hajagos on Vimeo.

Mi történik, ha művészek találkoznak filozófusokkal és kritikusokkal? A hatalom számára semmi jó, mivel a szabad gondolkodást követve közzé teszik, amit látnak, tapasztalnak. Mindezt nem akárhogyan, hanem nemzetközileg: számos fórumon, magas színvonalon és több nyelven. Ráadásul a médiumok száma szinte végtelen, legyen szó hírekről, színházról, filmről, akcióról, esszéről, vagy akár nemzetközi petíció aláírásáról. A mozgalom 2003-ban alakult Péterváron azzal a céllal, hogy a politikai elmélet, a művészet és akció eszközeivel tegyen hitet a kollektivizmus, az önszerveződés és a szolidaritás mellett. A platform teret ad a vele azonosuló egyéni művészeti akcióknak és a politikai irányítás alatt működő kisebb csoportoknak. A Sto gyelaty saját hírportált is működtet.

A nyugati sajtó a sto gyelaty (a csoport az angol átiratot használja brandként: chto delat) kérdést egyenesen Leninnek tulajdonítja (mint oly sok mindent), ami egy orosz (vagy az orosz kultúrát mélyebben ismerő) számára Csernisevszkij művét juttatja eszébe, ennek örökségét vállalja magáénak a csoport nem tagadva meg Lenint sem. A diskurzust, a széleskörű civil egyeztetést nem is kellene elvakult baloldaliságnak értelmeznünk, ha nem a mai orosz valóságból figyelnénk, ahol a különböző hangok egyetértésben olvadnak össze abban, hogy nincs szavuk a hatalommal szemben a saját országukban, amint azt a lenti filmben oly szépen megkomponáltak.

Szinte hihetetlen, de az 1935 óta működő orosz metró a mai napig mindössze egyetlen(!) napra volt bezárva: 1941. október 15-én, amikor a második világháborúban fel akarták robbantani az oroszok, hogy ne jusson német kézre. Ezt a napot kivéve rendületlenül üzemel. Nem is lehet az életet elképzelni nélküle, hiszen napi szinten milliók veszik igénybe, hogy A-ból B-be jussanak. Milliók naponta! Sokan közülük bizonyosan már nem is veszik észre, hogy micsoda különleges pompa és művészet veszi őket körül odalenn.

A Baumjanszkaja állomás