Oroszok

A Forbes listái alapján az orosz milliárdosoknak letelt a két szűk esztendő, újra a válság előtti gazdagságukban tobzódnak. A vagyonukat többé-kevésbé visszanyerték (Abramovics a válságot már kiheverte, a válást még nem), a világ gazdagjai közötti versenyben is újra előkelő helyen állnak. És ami az igazán durva, hogy van egy nagy előnyük: miközben még mindig fiatalok, már nem lehet őket tapasztalatlansággal sem vádolni, hiszen átvészeltek egy válságot. Míg a tíz leggazdagabb amerikai átlagéletkora 68 év, a tíz leggazdagabb oroszé 50.

A tíz leggazdagabb orosz, Forbes, 2008-2011

Egy héttel ezelőtti bejegyzésünkben a Szovjetunió szexualitáshoz való viszonyának előzményeit vettük nagyító alá, alapvető momentumként megemlítettük a nők egyenjogúsítását (1918. - vö. Angliában csak 1928-ban!), a "pohár víz"-teóriát, valamint e teóriának a szabadosság jegyében fogant továbbgondolását is, amiről Usztraljov leírásában olvashattunk (ehhez l. még Alekszandr Etkind A lehetetlen Érosza c. könyvében említett Aron Zalkind vallomását, "mely szerint az osztály a forradalmi célszerűség érdekében jogosult beleavatkozni tagjai szexuális életébe"). Ahogy azt Viktor Jerofejev A jó Sztálin c. művéből vett idézettel ígértem, ejtünk még pár szót Alekszandra Kollontaj szerepéről, s betekintünk a sztálini, s a rákövetkező szovjet szerelem iskolájába: a dolgozó nép nemi életének szabályai, partizánlányok és még Burattino is terítékre kerülnek.

Kollontaj asszony korának talán legkiemelkedőbb szovjet női politikusa, nevét legendák övezik: amellett, hogy a férfiak tudvalevőleg egészen hajlott koráig bomlottak érte (bár Jerofejev így ír az idősödő nagykövetasszonyról: "Kollontaj már régen nem 'ürítgeti a poharát', és nagy politikussá szublimálódott"), a forradalom valkűrjének szokás nevezni. Megélte, amit korábban más nő soha: kormánytagként, majd nagykövetként (1969-ben Georgij Natanszon A Szovjetunió nagykövete címmel játékfilmet készített, amelynek főszereplőjét Kollontajról mintázták) dolgozhatott.

Magyarország külföldi címlapokra kerülésének egyik szükséges velejárója volt az Orbán Viktorra aggatott jelzők sokasága, melyek közül egy sem hangzott olyan jól, mint a "puszta Putyinja". Ráadásul az Orbán és Putyin közötti párhuzam nem csak első pillantásra találó, erről tanúskodnak a Magyarország "putyinizálódásától" író hazai cikkek is. Írásunkban utánajárunk, megérdemli-e Orbán a "puszta Putyinja" címet.

A megszokott nyugat-barát külpolitika elvetése, a nemzeti szuverenitás hangoztatása a nagy nemzetközi szervezetekkel való konfliktusoktól sem riadva vissza, az erősen központosított kormányzás, a média feletti hatalom növelése. Dióhéjban, ezek azok a pontok amik miatt sokan a putyini Oroszországhoz hasonlítják az orbáni Magyarországot. A lista életrajzi párhuzamokkal is bővíthető: jogi diploma, sport iránti rajongás, alacsony termet és párton belüli egyeduralom, hogy csak néhányat említsek.

Vér, könnyek, éhezés, fegyverek, röpülés az űrbe, atombomba, hiánygazdálkodás, enyhülés, cipőverés, majd végtelen sorok a kolbászért és vécépapírért, glasznoszty, Csernobil, Krim és vége.

A Szovjetunió történetét nem egyszerű vállalkozás összesen négy percben megjeleníteni, de annál izgalmasabb, ha az ember szeret legózni. Ebből a kisfilmből kiderül, hogy a vezetők Lenintől Andropovig nagyon szeretnek pusziszkodni, és előbb-utóbb mély álomba szenderülnek. Gorbacsov pedig annyira szeretett külföldre utazni (mert ott őt puszilgatta mindenki), hogy közben szétesett a Szovjetunió. Szeretet nélkül semmi sem működik, barátocskáim!

Az ezután következő húsz év, szűken mérve pedig tizenegy, csupán röpke pillanat e gigantikus, hősies, és mégis immár mosolytfakasztóvá szelídített történelemhez képest. Mi lesz a következő fejezet? Kisfilm a kgb az olajár magasztos csodájáról...

Közismert, hogy a masszázs az svéd, a maffia ukrán, a szerető latin, a természetgyógyász pedig orosz. És tényleg! A kilencvenes évek elején, havonta nyílt egy-egy új természetgyógyászat a belvárosban, ahol többnyire keletről (Oroszországból) érkezett terapeuták, extraszenszek (olyan emberek, akik képesek energia átadásra) fogadták a betegeket. Nem véletlen ez, hiszen arrafelé az országban uralkodó materialista világnézet ellenére sem szüneteltették be az emberek (sem az állam) a hétköznapi gyógymódok gyakorlatát.