Oroszok

1999 júniusában találkoztam vele először. Azt mondta hallotta bérigényemet, s míg levegőt vett, én beelőztem és határozottan mondtam, minimum százhúsz ezer. Gyengéden mosolygott. Mosolyában azt éreztem, hogy rám hagyja. Húsz-harminc ezer forint neki igazán nem számított. Gazdag volt és nagyvonalú.

Ciprus Oroszország trójai falova az EU-ban, mondják a történelmet metaforatengernek néző gazdasági elemzők, hiszen a befektetőbarát adóparadicsomba menekült sok-sok orosz milliárdos pénze a ciprusi bankbetétek közel egyharmadát teszik ki. Ciprus megszokhatta a két tűz között levőséget, a mostani válságban is ezt a rutinjukat kell elővenni, az EU-s mentőcsomag előfeltételének számító bankbetét sarcot ha bevezették volna, az oroszok úgy magántőkésként, mint állami szinten eléggé berágtak volna. Az állami szint azért érdekes, mert jelenleg a ciprusi lélegeztetőgépet az oroszok finanszírozzák: 2011-ben 2,5 milliárd dollár kölcsönt adtak Ciprusnak. Mondjuk ezt úgy tűnik az EU elfelejtette, úgy tárgyaltak Ciprussal, hogy közben végig azon gondolkodtak, hogyan lehetne úgy hitelt adni Ciprusnak, hogy az ne az orosz oligarcháknál landoljon. Erre lett kitalálva ez a bankbetét sarc. Csakhogy a ciprusi pénzügyminiszter, Szarrisz azonnal Moszkvába repült, mivel ki szeretné alkudni, hogy csökkentsék az orosz hitel 4,5 százalékos kamatát, és a hitel lejáratát 2016-ról tolják ki 2020-ig.

Bár Amerikában már 1916-ban kifejlesztették a technicolor filmet, ami a '20-as évektől a legnépszerűbb Hollywoodi mozi alapanyag lett, a szovjet színesfilmgyártásnak meg kellett vívnia a maga harcát, nem utolsósorban politikai okokból. A Toldi és Corvin mozik által tartott Orosz Animációs Filmnapok az idei szezonban az orosz és szovjet filmgyártás kísérleti anyagait mutatják be. Hétfő este az első színesfilmes próbálkozásokból láthattunk válogatást.

A szovjet filmgyártás a '30-as évek közepére ért el odáig, hogy a színesfilmmel kísérletezzen. A vezető kutató Pavel Mersin hamarosan meg is alkotta a "trjohcvetka" rendszert, amely - ha nem értem nagyon félre a helyzetet - az amerikai technicolorhoz hasonlóan három különböző színű negatívra vette fel a filmet, amit aztán újra összerakva el tudták készíteni az első színes pozitívokat. Bár 1936 és '46 között több ilyen technikával készült filmet is gyártott Mersin csapata, az elmúlt hetven évben nagyon kevesek láthatták ezeket a felvételeket, nem utolsó sorban a filmek öregedése és extrém tűzveszélyessége miatt. A digitális techinka fejlődésével azonban az Orosz Állami Filmarchívum munkatársai a kétezres évek végén nekiláttak a felvételek rekonstruálásához, és budapesti bemutatóval az (orosz) országhatárt is átlépték a felvételek. A rajzfilmeket blogunk avatott filmkritikusa, Csonka Anna értékeli:

A gyermekkora mindenkinek más és más, a szovjet (s főleg a későszovjet) gyerekkornak boldognak és természetes limonádé alapú (citrom, szóda, cukor) üdítőitalokkal megédesítettnek kellett lennie. Vegyük hát szemügyre, mit ittak a szovjet lurkók.

A legnépszerűbb, s egyben legolcsóbb ital a Buratyino (it. Burattino, tkp. Pinocchio Alekszej Tolsztoj által átdolgozott, Carlo Collodi szerzői jogait nem igazán tisztelő változata) volt: 10 kopejka betétdíj nélkül. A betétdíjnak egyébként komoly nevelő funkciója volt, hisz a gyerekek egyebek mellett - a szülők megkerülésével - így tehettek szert zsebpénzre. (1984-ben, Vasile Ernu leírása szerint egy rubelből száz doboz gyufát lehetett venni, vagy akár 20 csésze teát inni az iskolai büfében. A dollár ekkor 94 (!) kopejkát ért.) A 70-es években közkeletű volt a történet, miszerint egy ember az üvegek visszaváltásán bekasszírozott pénzből vett magának egy Volgát, ami akkor (még mindig) a legdrágább autónak számított. A limonádékat nem csak üvegben árulták, hanem kocsiból és pultból mérték, később pedig automaták is megjelentek az utcákon, a hírhedté vált közösségi pohárral, aminek bár kétes volt a tisztasága, de csak a legritkább esetben lopták el.

...és én még azt hittem, hogy blogunk rádióműsorának - amely a Tilos Rádióban kéthetente szerda este fél héttől fél nyolcig hallható - címe, a Vosztok egy egyszerű szójáték végeredménye a szevasztok-ból. És hogy azért vosztok, mert tovább játszunk és a vásztok-ot (azaz kelet-et) magyar akcentussal ejtjük.