Oroszok

Misával foglalt volt a szombat esténk. Tudtam, hogy érdemes lesz magamba döntenem a sok instantport, és szemcseppet, hogy összerántsam magam. Délután GeraszinaNyina látogatott meg minket egy kis csomaggal: borítékban belépők, és mellette két szép ruha: hogy legyen miből válogatni. Királylányként készülődtem, a tükör előtt illegetve magam kivörösödött szemekkel, halálsápadtan, orrot fújva. Szofi mondta ki végül, hogy mit kell viselni egy igazi bálban: mama, legyen kicsit csillogós, de csak egy kicsit. És ne legyen fekete.

Gingerina sebtiben készülődik:

A második pezsgő: finom volt. Igaz, még az első felénél tartottam, amikor Misa a második körös vörös pezsgős poharakat szorongatva meredt rám: Na?????

Ma kezdődik a maszlenyica egyhetes ünnepe Oroszországban, melynek központi eleme (sőt lényege és szubsztanciája) a blini, vagyis az orosz palacsinta. De miért pont a palacsinta, mit értünk ez alatt és mi a jelentősége, hogy mi a kedvenc feltétünk?

A maszlenyica az ortodox húsvétot megelőző hetedik hét során tartott ünnepségsorozat, mely a nagyböjt kezdetét illetve a tavasz eljövetelét jelzi. Bár a maszlenyicát nagy duzzogva az ortodox egyház is felvette hivatalos ünnepei közé, leginkább a pogány elemek dominálják a hetet. Ezzel magyarázható a tavaszi napéjegyenlőséghez közeli időzítés, a hajadon lányok jövendölési szokásai vagy a telet jelképező szalmabábúk rituális elégetése sem. Ebbe a sorba illeszkedik a blini is, amely a Napot és ezáltal a tavaszt és a megújulást szimbolizálja.

A francia főváros orosz divatsalátája új szereplővel gazdagodott, a dél-orosz krasznodari születésű Anasztaszia Romancova bájos személyében. Násztya nemzetközi kapcsolatokat tanult a jogász-közgazdász szülők nyomására, majd a nemszeretem moszkvai külügyes szakmai gyakorlat után szerencséje vot: nővére segítéségével bejutott az Artefakt ügynökséghez, ahol a divathét körüli szervezői munkák után, beütött a nagy lehetőség.

Tudják, hogy a február 15-én Cseljabinszk felett becsapódott meteorit nem is az első Oroszországban!? Valószínűleg már nincs élő szemtanúja annak az eseménynek, amely a XX. század egyik legrejtélyesebb jelensége. Nyomait azonban mindörökre őrzik írott-, hang- és képi dokumentációk.

Felejtsd el a gifet, itt a sokkal jobb, könnyebben készíthető, többet tudó coub.

Anton Gladkoborodov szolíd médiavállalkozásokban utazott évekig, az önmagát alternatív iskolának gondoló theoryandpractice.ru tudásbázist csiszolgatta, ám egyszercsak 2012-ben kitalálta, a barátaival-rokonaival ki is fejlesztette a coub-ot. Nem nehéz megjósolni, hogy hónapokon belül ezzel lesz tele minden közösségi oldal.

A recept egyszerű és működik: fogsz egy 10 másodperces részt bármilyen videóból, zenét teszel alá vagy meghagyod az eredeti hangját, végteleníted - és kész. Néhány példa után már lehet érteni, hogy miért fog erre mindenki rákattanni.

Bár az egésznek az első perctől angol a nyelve, hiszen videószerkesztőről van szó, nem érdemes leszűkíteni a piacot, eleinte természetesen orosz sztorikon gyakoroltak a szerkesztők.

Nyikita Mihalkov táncol (Az államtanácsos című filmből). Miután ez a videó megjelent az orosz állami tévében is, ez számít a coub.com igazi reklámfilmjének.