Oroszok

Mindig is lenyűgöztek az aprólékosan kidolgozott, mesterien megformált használati tárgyak, amiket az orosz kézművesek az állandó, vagy alkalmi bazárokon, jarmarkán árultak. A tematika meglehetősen változatos a klasszikus tájképektől és a romanticizáló "orosz népies"től, a virágokon, meséken át, a ma emberének fogyasztási szokásaihoz, megváltozott életmódjához, az új divatokhoz adaptált motívumok, témák is akadnak bőven. Igaz a technikai megoldások is változtak az idők során, legnagyobb bánatomra a festett, faragott felületek helyett, a gyorseljárású decoupage technika itt is hódít, teret nyitva a szélesebb körű közönségnek is, hogy saját készítésű tárgyakkal rukkoljon elő. Némelyik darab már-már bizarr naivitása, máshol az ötletes megoldások, a DIY technikák bevetése, a mese világába forduló szárnyaló képzelet ragadta meg a figyelmem. A kézi/ házi készítésű mesterművek legkülönlegesebb darabjait vásárolhatjuk meg on-line a Jarmarka Masztyerov oldalon, különleges utazás itt körülnézni, ezekből szemezgetek.

Borozás hangulatát idéző vágódeszka, feltételezem sajtot lehet rápakolni, ha az ember egyáltalán arra vetemedik, hogy ne csak szemet gyönyörködtető díszletnek használja.

Mai posztunk vendégszerzője Csonka Anna, aki nem csak a CEU politológia-hallgatója és az MTI újságírója, de az orosz esküvők avatott szakértője is. Alább, saját bevallása szerint, a viccesebb és nem a szép szokások közül válogatott, pedig bizonyára ez utóbbiakról is rengeteget lehetne mesélni.

"Váltságdíj, ostor, bunyó - elsőre nem úgy hangzik, mintha egy világraszóló lakodalom elengedhetetlen kellékeit sorolnánk, pedig sok orosz el sem tudja képzelni, hogy ezen dramaturgiai elemek nélkül mondják ki a boldogító igent.

Oroszországban járva egyszerűen lehetetlen nem észrevenni, mennyire szeretik a helyiek az esküvőket: a nagyobb városok turistalátványosságainak közelében gyakrabban botlik az ember pózoló menyasszonyba, mint szuvenír árusba, de a statisztikák azt mutatják, vidéken is még ennél is nagyobb népszerűségnek örvend a házasság, és főként a lagzi intézménye. De milyen is egy orosz lakodalom?

Végül nem szerepeltek olyan vészesen az oroszok Londonban, ahogy az elején kinézett. Trefilov mesternek ugyan nem sikerült győzelembe ordibálni tanítványait, de végre van csapatsportban is siker: a röplabdázó férfiak heroikus küzdelemben nyerték meg a döntőt a brazilok ellen. Az igazi dráma két orosz gyaloglónő főszereplésével zajlott: a 20 kilométeres távon címvédő Kanyiszkinát lehajrázta (a gyalogló hajrá önmagában különleges látvány) a tanítványa, a 19 éves Lasmanova. Egy leheletnyivel jobb az éremhelyzet, mint Pekingben volt, és bár hivatalos értékelés még nincs, de Prohorov - mint a biatlonszövetség elnöke és mint az ellenzék vezetője - már gyökeres változásokat szeretne látni a sportvezetésben. Egyébként meglepően értelmes gondolatai vannak arról, hogyan kellene a felelősség elmismálosát kivédeni, a technikai újdonságokat bekapcsolni a felkészülésbe, és ami a lényeg: a sportirányítás "kínai" és "nyugati" modellje közül az utóbbit választani. A dolog sürgős, 2014-ben Oroszországban, Szocsiban lesz a téli olimpia, sportos, politikai, nemzeti identitást érintő tétjei lesznek a rendezvénynek.

Addig is, itt vannak az előző héthez hasonlóan az orosz (tehát hangsúlyosan nem szovjet) sport nagyágyúi, az első hat alfahím.

6. Oleg Szaitov - bokszoló

Már nagyon fiatalon kiderült, hogy elképesztő bokszoló, sorra nyerte a versenyeket a Zsiguljovszkban lakó Oleg (azóta díszpolgár is), annyira, hogy rendesen el is szállt az agya önmagától. 20 évesen, háta mögött a junior világbajnokság megnyerésével a sportolás helyett az éjszakát választotta. Egy duhaj parti közepén valaki a kezébe nyomta Osho, a szexguruként is ismert vallási vezető könyvét, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. És nem, nem pornósztár lett, hanem visszatért a sportszerű életmódhoz, aminek meg is lett az eredménye: 1995-ben ezüstérmet szerez váltósúlyban a világbajnokságon. Itt kezdődik el párharcuk a legendás Juan Hernandez Sierrával, akitől a döntőben kikapott. Rá egy évre, az olimpián, a döntőben már Hernandezt is sikerül legyőzni, aranyérmes, majd ezt a bravúrt a budapesti világbajnokságon is megismétli: döntő, Hernandez az ellenfél, Szaitov győz. Pedig a döntőben mindkét keze sérült volt. A sérülések követték egymást, 2000-ben már nem is ő volt az esélyes, ennek ellenére győzött, és az aranyérem mellett a Val Barker-díjat is elnyerte. 2004-ben még megpróbálta a lehetetlent, de nem sikerült harmadszor győznie, bronzérmes lett. Így is minden idők legeredményesebb orosz bokszolója lett. Sportolói pályafutása után újságíró lett, később - mint a legtöbb orosz sportsztár - belekóstolt a politikába.

Az itthon is népélelmezési cikknek számító párizsinak szerte a világon vannak rokonai, természetesen kisebb-nagyobb eltérésekkel: ilyenek a német Lyoner/Fleischwurst (a francia cervelas mintájára), a Pariser a sógoréknál, az olasz mortadella, az amerikai bologna sausage (baloney) és a szovjet-orosz "doktorkolbász" (докторская колбаса). Vizsgáljuk hát meg a párizsikultúra keleti szegmensét!

A magyar párizsi, sokak elképzelésével ellentétben nem a szocializmus terméke, hanem valójában - nevének megfelelően - a franciák "ajándéka" volt még a századelőn, s meglehetősen elit hidegkonyhai készítménynek számított: bikahús pépesítésével és főzésével készítették, domináns ízét a máig is kötelezőnek számító összetevő, a fehérbors adta. A sertéshús olcsóbbá válásával a hatvanas években megindul nagyipari gyártása (s ezzel együtt némi minőségromlás is), így avanzsálva népélelmezési cikké a korábbi ínyencség.

Több ismerősöm ajánlotta figyelmembe a mostanság nagy port kavaró orosz punk együttest, a Pussy Riot-ot, azaz a Punci Lázadás-t. Mondták, róluk érdemes most írni. Körbenéztem a neten, s látom ám, hogy nemcsak barátaim, hanem Putyintól kezdve Madonnán át Sting-ig mindenki róluk beszél… Van valaki, aki még nem hallott róluk??