Oroszok

Megrázó kiállítást hozott össze a moszkvai Multimédia Művészeti Múzeum és a bécsi Kunsthalle (Műcsarnok) huszonöt évvel a csernobili erőműben történt nukleáris katasztrófa után. A katasztrófa idején szétszóródott plutónium felezési ideje 30 év. Csernobil és 30 kilométeres körzete, még 300 évig lakhatatlan terület lesz. Sokan emlékezhetünk még az eseményekre, illetve arra az elhallgatásra, titkolózásra, ami az egész ügyet körülvette. A Szovjetunióban az ügyet a szokásos módol elhallgatni próbálták, glasznoszty ide, vagy oda, a május 1-jei felvonulást és ünnepet annak rendje és módja szerint megtartották. Később, a külföldi hírszolgáltatás rákényszerítette a hatóságokat, hogy beszéljen, közölje az emberekkel mi történt.

Az áldozatok pontos számát a mai napig nehéz megállapítani, az erőmű egykori dolgozói, illetve a katasztrófa utáni vizsgálatokat végzők egy részét messzire telepítették (értsd északra, illetve Szibériába). Egészségi állapotuk, illetve haláluk oka minél kevésbé legyen feltűnően összefüggésbe hozható a katasztrófával. Kisebbnek tűnjön a baj.

A kiállítás az élet hiányát dokumentálja, azt az ürességet, amit a menekülők maguk mögött hagytak, elhagyott tárgyak, kietlen földek és betonházak. Szergej Sesztakov moszkvai fotós 2010-ben bejutott a milicija által őrzött területre. Megrázó élményét kamerája segítségével osztja meg velünk. A kiállítás címét egy óvodában felejtett könyv címe ihlette (Utazás a jövőbe), melynek szerzője a volt KGB-s és gyerekkönyvíró Zoja Voszkreszenszkaja.

Szeretem Bécset és szeretem, hogy a játékos pop art mellet (Mause am MUMOK kiállítás) szembesülhetek a tragikus kövektezményekkel, amik nem hagyták érintetlenül a világot, de leginkább Európát. Szeretem, hogy van, aki a milicija által őrzött zónából megmutatja azt, amit nem láthatunk, és amit még Gorbacsov gépezete is megpróbált eltussolni. És azt is szeretem, hogy mindezt láthatjuk egyenesen Moszkvából, igaz Bécsben.

Orosz nagymamám szerint, nemzeti konyhájuk úgy alakult ki, hogy a rengeteg szegény ember mindent megfőzött, vagy nyersen megevett, amit talált. Szerencséjükre az országnak vannak tengerei, folyói, édes vizű tavai, amikben sokféle hal él, hegyei, erdői, ahol a bogyók, gombák nőnek és állatok legelnek. Szóval van lelőhely bőven. Természetesen nem feledkezhetünk el a kaviárról pezsgővel sem, de az nem szerves alkotóeleme a hagyományos orosz népi konyhának.

Nem találkoztam még olyan orosszal, akinek ne lett volna matrjoskája. És olyan turistával sem, akinek ne fordult volna meg a fejében, hogy Oroszországból matrjoskát vigyen haza ajándékba. Ha Oroszországot szeretnénk valahogy szimbolizálni, megjeleníteni képes formában és kevés a fantáziánk, előbb-utóbb a matrjoskánál lyukadunk ki. Azt gondolnánk, hogy mindez azért van, mert a matrjoska egy ősi orosz népi játék. Pedig szó sincs ilyesmiről. Tudjuk ki készítette az elsőt, nagyjából mikor és hol, és azt is, hogyan hódította meg a világot.

Az első matrjoska: Lány kakassal, Készítette: V. Zvjozdocskin és Sz. Maljutyin, 1899

A 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon - Gyima Bilant és az ex-Tatus Julija Volkovát is leiskolázva - Oroszországot nem más, mint a zsűritől, valamint a nézőktől is a legtöbb szavazatot begyűjtő, az Udmurtia Malopurganszkij körzetéből, Buranovó faluból származó Buranovói Nagymamák együttese fogja képviselni. Az együttes 40 éves múltra tekinthet vissza: kollektívájuk számos orosz és külföldi slágert adaptált, de csak 2008 márciusában debütáltak a médiában, mégpedig egy híradóadásban, ahol az orosz rock olyan örökzöldjeinek, mint Viktor Cojnak és Borisz Grebenscsikovnak a dalait adták elő udmurt nyelven.

Putyin megválasztásával véget ért a választási szezon Oroszországban, a következő öt évben, ha minden a tervek szerint megy, nem történnek komoly változások a politikai elit összetételében. Bár a vezetés odafigyel, hogy a tűz közelébe komolytalan ember ne kerülhessen, a Duma 450 tagja között számos meglepő, sokszor itthon is ismert névvel találkozhatunk.

Sportolók

A népszerűségen kívül aligha játszott más közbe a képviselő-jelöltek kiválasztásánál, ám ha mégis kategorizálni kellene a Dumába bekerült sportolókat, mondhatnánk, hogy vannak a szépek (Alina Kabajeva, Marat Szafin), az okosak (Anatolij Karpov) és Nyikolaj Valujev.

Hosszas töprengés után sem tudtam rájönni, vajon mi vette rá az Egységes Oroszország pártvezetését, hogy a listára tűzzék Valujev nevét is, hiszen a rossz nyelvek már eddig is gombnyomogató majmoknak hívták a képviselőket. Bár dulakodásban és nagy tömegben biztos sok hasznát lehet venni a nehézsúlyú bokszolónak.