A március 4-ei választásokon Putyin még saját meglepő és elérzékenyítő mértékben nyert, a csapata által várt 58 % helyett közel 64 %-os többséggel. A legnagyobb ellenzéki párt, a kommunisták jelöltje 17,18 %-ot kapott, a többiek is messze lemaradva. Körzetekre lebontva is mindenhol Putyin nyert, egyedül Moszkvában nem kapott abszolút többséget, csak relatívat. Mindezek ellenére érdemes foglalkozni azzal, hogy kik és miért nem szeretik Putyint az oroszok közül, mert úgy tűnik, hogy a velük való kiegyezés a kulcsa a gazdasági növekedésnek és az erre alapozott társadalmi békének.

A heti rendszerességgel Putyin ellen felvonuló tüntetőket nehéz besorolni egy társadalmi csoport alá. A hatalom szívesen hívja őket Amerika-bérencnek, idegen érdekeket követőknek, de a választások elmúltával szembe kell majd nézni azzal, hogy a moszkvai és pétervári (felső)középosztály, az értelmiség színe-java erősen idegenkedik Putyin politikájától, stílusától és személyétől. Kreatív osztálynak, a XXI. század embereinek hívják öket elemzők, és valóban, ezek érdekes megközelítések. Felnőtt egy olyan generáció, amelyik nem a szovjet időkkel, de még csak nem is a zűrzavaros 90-es évekkel hasonlítja össze a mai állapotokat, hanem nyugat-európai és amerikai tapasztalataival. Internteznek, utaznak, időnként külföldön dolgoznak, nyugati kollegáikkal közös projektekben érdekeltek - és közben otthon azt tapasztalják, hogy az orosz állam lassú, korrupt és nagyképű. Nehéz lesz őket meggyőzni, hogy ez nekik jó.

Pedig muszáj lesz. Persze csak akkor, ha az orosz vezetés hosszabb távban gondolkozik, mint egy-két év. Az orosz gazdaság (és az állami vezetés) egyoldalú függőségét az energiahordozók árától csak úgy lehet csökkenteni, ha a kreatív iparágak beindulnak. Az elkövetkező években eldől, hogy az orosz vezetés melyik utat választja: a magasan tartott olajárakból származó bevételeket szociális juttatásokra fordítják vagy beforgatják struktúraváltásba. Putyin a választási kampányában mindkét megoldást megígérte. És amilyen durva a helyzet, még az is lehet, hogy komolyan gondolta. A struktúraváltáshoz viszont elengedhetetlen kiegyezni a kreatív osztállyal. Hogy ez konkrétan milyen engedményeket jelent, több demokráciát? kevesebb adót? szabadabb sajtót? - ez a következő évek titka.