Az orosz Állami Duma elfogadta annak a törvénynek az első olvasatát, ami bevezeti a „külföldi ügynök” terminust az orosz joganyagba. Ha a törvény hatályba lép, külföldi ügynöknek fog számítani minden olyan Oroszországban működő non-profit szervezet, amely valaha kapott külföldről támogatást és politikai tevékenységet is folytat.
A törvény, bár kevésbé látványos, mint a nem engedélyezett tüntetéseket sújtó nagy bírságok, jól illeszkedik az elmúlt évek politikájába és jogalkotásába. Az NGO-k körülbelül 2004 óta Putyin mumusai, amikor az ukrán és grúz „színes forradalmak” bebizonyították, hogy a non-profit szervezeteknél per def gyakran előforduló aktív társadalmi réteg ügyesen kihasználható politikai csatározásokra, sőt minősített esetben a regnáló rezsim megdöntésére is. Oroszországban Putyin második elnöki ciklusa óta számos olyan törvény született, melynek célja nehezen értelmezhető másképp, mint a társadalmi és politikai életben aktív szerepet vállaló szervezetek életének keservessé tétele. Az NGO-k regisztrációjának túlbürokratizálása vagy az olyan gumiszabályok, mint a szélsőséges politikai erők ellen hozott törvény nagy teret adott az adminisztratív szurkálódásokra és a társadalmi aktivitás aláásására.
Pedig ha kicsit közelebbről vizsgáljuk meg a dolgokat, jól látszik, hogy a non-profit szervezeteknek nem volt akkora szerepük Janukovics vagy éppen Sevarnadze megbuktatásában, mint azt maguk a szervezetek, vagy a USAID munkatársai szeretik hangoztatni. Minden jel arra utal ugyanis, hogy a társadalmi aktivitás önmagában kevés az érdemi változásokhoz egy nem-demokratikus rendszerben. Az autoriter hatalom többé-kevésbé biztonságban van addig, amíg nem keletkezik törés magában a politikai elitben, amely aztán már az állami forrásokat is kihasználva tudja mobilizálni a tömegeket.
Ezt a szabályt erősíti Oroszország példája is, ahol bár a társadalmi aktivitás növekszik (igaz borzasztóan alacsony szintről), de az érdemi politikai változásnak egyelőre nem sok nyoma van. Amíg Putyin képes egyensúlyban tartani az egymással viaskodó politikai klánok erejét – és ne legyenek kétségeink, ha keveset is tudunk erről, alighanem lényegesen több energiát fektet ebbe, mint az NGO-k imázsának rombolásába – Moszkvában nem lesz színes forradalom.
Akkor hát a saját árnyékával viaskodik Putyin? Nem feltétlenül. Egyrészről soha nem árt elővigyázatosnak lenni, ki tudja, mit hoz a jövő. Másrészről minden ehhez hasonló törvény felfogható úgy, mint a szuverén demokrácia koncepciójának sokadik reinkarnációja, vagyis az az eszme, mely fenntartja a büszke Oroszország jogát arra, hogy saját maga foglalkozzon belügyeivel, és más országoktól is csak ezt tartja elfogadhatónak. Ez persze nem egy túlságosan előre mutató felfogás abban a korban, amikor az emberi jogokért történő harc majdnem ugyanannyira globalizálódott, mint a hamburger, ugyanakkor sok a nyugati világ gyakran képmutató kritikáiba belefáradt orosz lelkének eshet jól. Így kerül tehát rá a „külföldi ügynök” billog sokak homlokára Oroszországban. Ki tudja, lehet, hogy bizonyos szempontból még büszkének is lehet rá lenni.
Ejnye Szasulja, m??r megint f??ligazs??gok! A k??lf??ldi p??nzekb??l m??k??d?? NGO-kat azut??n akarj??k regisztr??ltatni, hogy az USA t??rv??nyhoz??sa ism??t “szivatni” akarja az oroszokat. Mi t??rt??nik val??j??ban? 1. Az USA szentusa 1974-ben elfogadta az un. Jackson-Vanik amendment a kereskedelmi t??rv??nyhez. Eszerint “azok az ??llamok, amelyek megs??rtik az emberi jogokat nem r??szes??lhetnek a legnagyobb kedvezm??ny elv??b??l”. Ezzel korl??tozt??k a SZU-val t??rt??n?? kereskedelmet. A hidegh??bor?? lez??r??sa ut??n sem sz??ntett??k meg ennek a t??rv??nykieg??sz?t??snek az ??rv??ny??t hi??ba ??llapodtak meg err??l. Obama eln??k azonban meg?g??rte, hogy felf??ggeszteti, de az USA t??rv??nyhoz??sa m??ris a hely??re k?v??nja be??p?teni az un. “Magnyitszkij list??j??t”. Ez a lista azoknak a szem??lyeknek a neveit tartalmazza, aki nem utazhatnak be az USA-ba, mert az amerikaiak szerint hozz??j??rultak egy amarikai ??rdekelts??g?? multic??g oroszorsz??gi k??nyvel??j??nek a hal??l??hoz a b??rt??nben (ez k??l??n t??rt??net). Erre v??laszul sz??letett a k??lf??ldi p??nzeken m??k??d?? orosz NGO-k “??gens”-k??nt t??rt??n?? bejegyz??s??nek a javaslata. A legh?resebb orosz “jogv??d??”, Andrejeva (egy??bk??nt amerikai ??llampolg??r is!) m??ris bejelentette, hogy az USA korm??ny??nak javasolja a lista kieg??sz?t??s??t mindazokkal, akik megszavazz??k a regiszt??ci??r??l sz??l?? t??rv??nyt. Mindenki eld??ntheti, hogy val??j??ban mi is folyik itt!?
Ejnye Kexi, m??r megint mosdatjuk a szerecsent.
Igen, a Jackson-Vanik-et m??r r??gen illett volna felf??ggeszteni. Igen, a Magnitszkij-lista nem felt??tlen??l j?? ??tlet, orosz jogv??d??k??nt ezzel fenyeget??zni meg v??gk??pp butas??g ??s nyilv??nval??an kontraprodukt?v is.
Ugyanakkor a Magnyitszkij lista szem??lyek ellen sz??lt r??ad??sul b??r a Hermitage Capital kontra Kreml p??rharc t??nyleg bonyolultabb ann??l, mint ahogy azt nyugaton szeretik be??ll?tani, szeg??ny Magnyitszkijt legjobb esetben is hagyt??k meghalni a b??rt??nben ??s sem akkor, sem az??ta nem siettek megtal??lni a felel??s??ket. Ez egy olyan jogtipr??s ami szerintem sokat el??rul az oroszorsz??gi helyzetekr??l, m??g ha az EU vagy az USA reakci??ja jelent??s m??rt??kben k??pmutat?? is.
R??ad??sul a mostani t??rv??ny nem az amerikai NGO-k ellen sz??l kiz??r??lag, hanem kriminaliz??l minden olyan orosz NGO-t is, ami valaha elfogadott k??lf??ldi p??nzt. T??bbek k??z??tt pl a Memorial-t is, pedig nem tudok elk??pzelni olyan meredek ??sszeesk??v??s elm??letet ami m??g ebben a szervezetben is nyugati provok??ci??t l??t.
Ergo, szerintem egyr??szr??l az USA-Orosz kapcsolatok sokkal gyeng??bb magyar??z?? er??vel b?rnak, mint a belpolitikai perpekt?va amit a posztban is kifejtettem. M??sr??szr??l pedig az ??n olvasatomban semmilyen k??lpolitikai ??rdek, vagy m??s orsz??gb??l vett hasonl?? gyakorlat nem tud legitim??lni olyan t??rv??nyeket amik valamilyen egyetemes ??rt??knek ellentmond.