Oroszok

Gyerekkoromban húsvét táján az osztálytársak folyton azzal cukkoltak, hogy én biztos Krasznaja Moszkvát viszek locsoláshoz, jókat röhögve azon, hogy az milyen büdös. Eleve: a bárdolatlan oroszok és a kifinomult ízlést igénylő finom parfümök a hetvenes-nyolcvanas évek magyarjainak elképzeléseiben két külön világhoz tartoztak, a Krasznaja Moszkvára mint nevetséges és sikertelen erőlködésre tekintettek ennek cáfolatára. Annak ellenére, hogy anyukám orosz, sosem láttam otthon Krasznaja Moszkvát, így ezt a cukkolást sosem tudtam komolyan venni. De most utánanéztem, mit is kell tudni a legendás termékről.

A Szovjetunió idejében számos emlékmű fogant a barátság jegyében, ezek jelentős része ma is áll Oroszország területén. Jóval a peresztrojka után, 2005-ben Moszkvában szó szerint is mesés emlékművet állítottak a Barátságnak: a Barátság jelen esetben nem más, mint egy, a szovjet érából hátramaradt brand, mégpedig egy ömlesztett sajt neve. Nézzük tehát a posztmodernnek tűnő sztorit arról, hogyan barátkozhatott meg egymással a róka és a holló, akik között mi más lehetne a kapocs, mint a sajt.

Moszkva régóta előkelő helyen szerepel minden olyan rangsorban, amely a legdrágább városokat hasonlítja össze. Nehéz mindezt elképzelni annak alapján, hogy a hetvenes-nyolcvanas években rögzült képpel próbáljuk összehasonlítani. Csakhogy Moszkva elképesztő változáson ment át: szállodák, bevásárlóközpontok, irodaházak, vendéglők tucatjai épültek-épülnek. Egy-két olyan ingatlanprojektet mutatok be, amely azt bizonyítja, hogy nem csak pénz, de ízlés is akad arrafelé.

Miután Moszkva a történelem századai által alakított város, a Kreml által dominált mag körüli körgyűrűs szerkezetben fejlődő városrészeket nehéz presztízs szempontjából osztályozni. Az elit és az őket kiszolgáló ingatlansosok számára három út tűnt járhatónak: a) kiköltözni a városon túl (erről majd máskor); b) minél közelebb kerülni a történelmi belvároshoz; c) az egyik városrészt valamilyen tulajdonságánál fogva addig ajnározni, amíg mások el nem hiszik, hogy az a tuti.

Az ingatlanszakma belső versenyén 2011-ben a legjobb elitberuházásnak járó díjat az Olasz Negyed fantázianevű lakóépület kapta, nem véletlenül. Moszkva belvárosában, a kiskörútról nyíló Fagyejev utcában épülő ház - szakkifejezést használva - eszement szép.

Tél a (Gorkij) parkban

Szombaton a farkasordító (-23fokos) hideg ellenére 50-70ezer ember vonult utcára Moszkvában, hogy a tisztességes választások mellett és Putyin ellen tüntessen. Mindeközben azonban a város másik felében legalább ekkora tömeg biztosította támogatásáról a volt és leendő elnököt. Újra nehéz higgadtan, kívülállóként figyelni az orosz híreket. Az ember akarva akaratlanul fellelkesül az utcára vonuló ezrek látványától és könnyen azon kapja magát, hogy együtt énekli Sevcsukkal a Rogyinát. De miért nagy szó az, ha egy több mint tízmilliós városban pártízezer ember az utcára vonul? Röviden, azért mert ezelőtt nem tettek ilyet.

A középosztály ébredése

Az orosz rendszerváltás tökéletlenségeinek sorában fontos helyet foglal el a nagy társadalmi polarizáció és az erős középosztály hiánya. Ráadásul az oroszok megörökölték a szocializmusból a kétoldali politika-undort is, így aztán nem meglepő, hogy a nyugaton megszokott minták, melyekben az aktív középosztály fontos szerepet tölt be, nem tudtak megvalósulni Oroszországban. December óta azonban mindez megváltozni látszik, hiszen szombaton már a harmadik nagyszabású demonstrációt tartották a fővárosban, és kisebb szimpátia-tüntetéseket az ország több más városában is rendeztek.