Oroszok

Gyermekkoromban balerina akartam lenni. Nem azért, mintha annyira mozgékony kislány lettem volna. Sőt. Viszont mély nyomot hagyott bennem az akkori - hetvenes évekbeli - moszkvai Nagyszínház balettelőadása, a Hattyúk Tava. Tudom, hogy csöppet sem eredeti, de ez az igazság.

Moszkva Indiában? Odessza egy kanadai falu? Russia az USA-ban? Némi tájékozatlanságról árulkodhatnak, esetleg megdöbbentően hathatnak a fenti kérdések, de mint az alábbiakban ki fog derülni, mégis van valóságalapjuk. Túl kicsi a világ ahhoz, hogy Moszkvából, Odesszából, de még csak Russia-ból is egy legyen.

Ahogy múlt héten ígértem, Olga nénikém receptjei jönnek sorba. De ha már elküldte, el is készítettük, le is fotóztuk, meg is ettük. Egy igazi orosz leves következik, beágyazva egy igazi orosz ebédbe.

Vagyis előtte előétel.

Az osztankinoi tévétornyot jól ismerjük a képeslapokról: egy 540 méter magas feje tetejére állított betonliliom. Az orosz főváros méreteinek megfelelően épült, s talán kevésbé ismeretes, de ezzel arányosak a hozzá kapcsolódó legendák száma is.

Még ez év májusában vállalkozó kedvű fiatalok - állítólag bármiféle engedély nélkül - felmásztak a Lomonoszov Egyetem csúcsára, ahová, tegyük hozzá, azért nem mehet minden halandó: külön kóddal ellátott lift vezet ide a 28. emeletről, a kijáratot katonák őrzik, kamerák serege áll készenlétben, hisz kormányzati és katonai szempontból is kiemelt jelentőségű az egyetem csúcsa, illetőleg felszereltsége. Valljuk meg, kicsit olyan érzésünk támadhat, mint 1987-ben, amikor Mathias Rust leszállt a Vörös Téren. Válogatásunkban a 267 méteres magasságban készült nem éppen hétköznapi fotókat láthatják.