Oroszok

A hétvégén összeült a politológusok 6. Összoroszországi Kongresszusa ahol külön szekciót szenteltek az ellenségképek alkalmazásának az orosz politikában. De kiktől kell félni manapság Oroszországban?

Azt, hogy a negatív kampány hatékony tud lenni Jelcin óta mindenki tudja Oroszországban. A '96-os elnökválasztás kampánya során három-négy hónap alatt 5-ről 50%-ra növelték Jelcin népszerűségét azzal, hogy a történelem egyik leghatékonyabb "fekete PR" kampányát bemutatva az ország és a demokrácia ellenségeinek állították be a kommunistákat. A bevált formulát azóta is többször alkalmazták sikerrel: 2000-ben Putyin ellenségei a csecsenek, 2004-ben az oligarchák, 2008-ban Medvegyevé a válság voltak. Tiszta sor, a változatosság mint tudjuk gyönyörködtet.

Vannak fontos kérdések az életben. Hova lesz a hóember, ha elolvad? Hogy bírja el a mikulás a zsákját, ha mindenki ajándéka benne van? Mit csinálnak a sportolók, ha már nem bírják gyorsabban, magasabbra, bátrabban csinálni mint a többiek? Nos, a hóemberek és a mikulás ügyében még várnunk kell a válaszra, de a sportolók problémájára most egy rendhagyó megoldást láthatunk az idősebbik Klicskó testvértől, Vitalijtól.

Mert mit szoktunk meg a sportolóktól? Sokszor maradnak a sport közelében, edzősködnek, elnökösködnek, képviselnek. Sokszor nem maradnak a sport közelében, és magunkfajta egyszerű halandó lesz belőlük. Néha egyik-másik elmegy majomnak celebnek a tévébe, vagy néha-néha a politikába. De olyat, hogy egy sportoló komoly szerepet betöltő politikai párt első embere legyen, még nem látott a világ. Márpedig Vitalij Klicskoval most éppen ez történik.

Újabb vendégposzttal jelentkezik Tóth-Czifra András, politológus, politikai tanácsadó.Legutóbbi átfogó belpolitikai elemzése után, András, most a nálunk is többször tárgyalt Pussy Riot-ügyet helyezi tágabb politikai kontextusba. A szerző Oroszországról írt további elemzéseiért és kommentárjaiért keressétek fel No Yardstick című blogját, és a Twitter-ét.

Évek óta nem kapott akkora nyilvánosságot orosz bírósági tárgyalás, mint a Pussy Riot ügye. Nem csoda: ha nem lett volna elég a tavalyi választások óta tartó balhék miatti világméretű figyelem, a tárgyalás már önmagában is sok csámcsogni valót hozott. Elvégre ezúttal három mutatós fiatal hölgy került a bíróság elé a sokszor sótlan és a külföld számára nehezen megkülönböztethető ellenzéki figurák helyett. Három hölgy, akik a "puncilázadás" nevet viselő együttesben zenéltek. Akik mellett Madonna is kiállt, és akik mindvégig egyértelművé tették, hogy politikai okokból állnak a bíróság előtt. Annak ellenére vált ez az ügy az orosz kormány elnyomó politikájának egyik szimbólumává, hogy megítélése korántsem egységes, külföldön sem, de főleg nem Oroszországban. Az alábbiakban én nem is ítélkezem sem a lányok, sem bíráik felett, hanem inkább azt próbálom kibogozni, hogy valóban akkora felhajtást érdemel-e ez a sztori, amekkorát kapott.

Egy éve, még aligha mert volna fogadni bárki is arra, hogy Hodorkovszkij első helyét a nyugaton leginkább félreértett orosz politikai szereplők rangsorában színes göncökben harisnyával a fejükön ugrabugráló fiatal lányok ingathatják meg. Pedig így van; a szabad világ sajtója és csillagai a vitathatatlanul bűnös Hodorkovszkij után manapság három (tíz) egyértelműen hibbant nőt emeltek piedesztálra.

Merjünk szembenézni a tényekkel, Nyagyezsda Tolokonnyikova és társai (Marija Alehina, Jekatyerina Szamucevics) nem normálisak. Lehet, hogy nem vagyok teljesen kompetens a radikális, kortárs, politikai performanszok megítélésében, de McDonald's dolgozók élő macskákkal (!) való megdobálása, egy fagyasztott csirke vaginába erőltetése vagy rendőrautók felborítása (alkalmasint egy rendőrrel a kocsiban) számomra nem legitim módjai a művészetnek. Persze nem mondom, hogy egyáltalán nincs létjogosultsága a polgárpukkasztásnak, sőt az FSZB székház ablakába erektált harminc hatvanöt méteres fallosz, vagy a kormányépületre kivetített kalózjel kifejezetten kreatív módjai a politikai aktivizmusnak. Komoly kétségeim vannak afelől azonban, hogy ha Madonna, Paul McCartney vagy Barack Obama és a nyugat felháborodott tömegei végigolvasnák a Pussy Riot és az Art Gruppa Vojna performanszainak hosszú listáját, akkor is teljes mellszélességgel állnának-e ki "szegény butuska" lányok mellett, akiket hagyni kellene kitombolniuk magukat, amíg még fiatalok.

Június 12-én kora reggel több orosz ellenzéki vezető lakásán tartottak házkutatást a különleges erők. Saját bevallása szerint a mit sem sejtő Kszenyija Szobcsak bugyiban, félmeztelenül nyitott ajtót, és ugyanebben a szerelésben volt kénytelen végignézni, ahogy a rendőrök feltúrják lakását, vihognak személyes leveleit olvasva és lefoglalják összes készpénzét, potom egymillió eurót és félmillió dollárt. De hogyan lett az orosz Paris Hiltonnak nevezett üdvöskéből az ellenzék egyik vezéralakja?