Oroszok

Nemrég megkaptuk első igazi olvasói levelünket (mi, az Orosz ok) egyenesen Moszkvából! Egy 36 éves magyar fiatalembertől, aki az ottani Kempinski Hotel cukrászdájában dolgozik. Igazán szerencsés, gondoltam, de mégis hogy került oda? Számtalan sztorit ismerek arról, hogy orosz feleségek Budapesten, de miért megy egy magyar férfi Moszkvába dolgozni? Hát nem tudja, merre van a nyugat? Megkérdeztem őt magát, Szabó Atillát (így írja a nevét).

Európa más országaiban május 8., Oroszországban és a szovjet utódállamokban május 9. a második világháború európai szakaszának lezárását jelző dátum, amit a Győzelem Napjaként emlegetnek. 2008 óta a Vörös téren ismét van katonai felvonulás, Putyin elnökként integethet a menetelőknek, a veteránoknak és az emlékezetpolitikai esemény többi látogatójának. Én a magam részéről másként ünnepelek: megnézem a kedvenc szovjet háborús filmjeimet. Igazából kíváncsi is vagyok, hogy az utóbbi idők harcos-ufós-partraszállós megamozijai után hatnak-e még ezek a finomabb szövésű történetek.

Szállnak a darvak , 1957

fekete-fehér, rendezte: Mihail Kalatozov, főszereplők: Tatyjana Szamojlova, Alekszej Batalov

Imdb: 8,2

Az 1958-as cannes-i fesztivál Arany Pálmáját elnyerő filmben nincs csatajelenet, lövés is csak egy, a hátországban játszódó melodrámáé a főszerep. Annyira, hogy a filmben nem hangzik el, hogy fasiszták, sem az, hogy kommunisták.

Az egykori szovjet és számos mai orosz nyilvános vécé - bár a jelenség nem egyedi - bizony komoly kulturális sokkot okoz(ott) az először odalátogatóknak. Még mindig derekasan tartja a frontot az úgynevezett "taposós vécé", bár a Toitoi típus szép lassan kiszorítja korábbi állásaiból. Talán nem mindenki bánatára. A alábbiakban közölt méltatás az általam már többször idézett Vasile Ernutól származik.

Ezekben a percekben szavalja el elnöki esküjének szövegét Vlagyimir Putyin, amivel hivatalosan is visszatér a négy évre elhagyott elnöki székbe. Mindeközben a fővárosban emberek százai, ellenzékiek és rendőrök vegyesen, nyögik a tegnapi tüntetésen szerzett sebeiket.

Tavaly láttam egy kiállítást, amin az orosz hangművészet úttörőit mutatták be az 1900-as évek elejéről. Zeneszerzők portréira, kottákra, közönséges hangszerekre számítottam. De a kiállítás furcsa mód elsősorban nem zenészeket, hanem feltalálókat, újítókat, mérnököket mutatott be. Kreativitásuk, találékonyságuk és bátorságuk megindított, lenyűgözött. Közülük is a legkiemelkedőbb, Leon Tyeremin orosz fizikus, zenész, mérnök és kém. Karizmatikus figura.