Oroszok

Vannak sikeres orosz, ráadásul női vállalkozók: hogyan lehetséges ez? Három példa, három különböző sors, és közben lezajlik a gazdasági szerkezet átalakulása is. Mindehhez egy online orosz tévé, a Дождь (eső) frappánsan egyszerű és még mindig provokatívnak tűnő, Kapitalisták című portréműsora szolgáltatja az alapanyagot.

Az, hogy a munka ünnepének gyökereit az Egyesült Államokban kell keresni nem gátolta meg a Szovjetuniót abban, hogy már rögtön az októberi forradalom után pirosbetűs ünnepnek nyilvánítsák május elsejét, bár a szabadnapot beárnyékolta a felvonuláson való kötelező részvétel. Az alábbiakban, május elsején készült képekből válogattunk. A korai képeken (kutyás-biciklis) katonák és rezesbanda, később vidám kisgyerekek és eltökélt sportolók masíroznak. Búcsúzóul Brezsnyev integet a tribünről. Bónusznak megidézzük Sztálint.

A Szutyagin bástya (más néven a szolombalszki felhőkarcoló) egy tizenkét emeletes ház, amit Nyikolaj Szutyagin építtetett Szolombalában (Észak-Arhangelszk). Oroszország egyik legmagasabb fából épített magáningatlanának számított egészen a lebontásáig, kis híján a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült.

Ha megmarad, egy kíváló északi kísértetkastélynak is bevált volna

Az építkezés 1992-ben indult egy háromemeletes épülettel. A 90-es évek végén az építtető börtönbe került, de szabadulása után újra beindult a vállalkozás. A Norvégiában zajló Faépítészet az északi városokban elnevezésű konferencián nagy szenzáció övezte Szutyagin épületét, s a konferencián vetették fel a Guiness Rekordok Könyvébe való esetleges bejegyzést is, mint a világ legmagasabb faépülete.

Számos interjúban felmerült a kérdés, mi volt az építkezés indítéka, amire Szutyagin a következőt válaszolta: „Hogy miért? Szeretném, ha az ablakból látszana a (Fehér) tenger!” Egy másik szerint a tulajdonos az építkezési közbeni elégedetlenségéből fakadt minden: „Először három szintet építettek, de a ház valahogy furcsán nézett ki. Aztán hozzátoldattam még egy emeletet, de még mindig nem volt az igazi. Aztán addig-addig építtettem, amíg ez lett belőle.”

Az épület történelmi emlékként is felfogható: jól példázta gazdája életpályáját, aki az átmenet idején szedte meg magát, s az újoroszokhoz méltán nem sajnálta a pénzt tetszetős otthona megálmodásakor sem: a fából készült palota mellett egy háromszintes épület állott orosz fürdővel, tánc- és biliárdteremmel és számos szabadidő eltöltésére alkalmas szobával.

2008-ban bírósági határozat született, miszerint az épületet törvénytelenül húzták fel, hisz előzetes egyeztetés nélkül tilos két emeletnél magasabb magántulajdonban lévő fából készült ingatlan építése Arhangelszkben, ez ugyanis a tűzvédelmi szabályokkal ellentétes: a lakók sokan csak gyufának becézték a monstrumot, ami ha kigyullad, valószínűleg katasztrofális következményekhez vezetett volna. Több lakos is rettegésben élt a torony fennállása idején, s nem csak a tűzvész gondolata miatt, hanem mert nagy szél esetén láthatóan kilengett a torony, s csak azt kívánták, ne az ő házuk felé dőljön. Így a tulajdonost idővel az épület saját költségen való elbontására kényszerítették. Bár Szutyagin fellebbezett, 2009-re lerombolták az épületet.

A bontás pillanatai

A hosszúlábú, magas arccsontjú, világosbőrű szláv lányokat mindig is szerette a nyugati divatszakma, sőt az első igazi, profi modellek Párizsban az orosz emigráns értelmiség nyelveket beszélő, különleges szépségű lányai voltak. A kétezres évek befutottjai közül Natalja Vodjanova viharos családi, szerelmi életével tele van a búlvársajtó, és okosan fehérnemű kollekciója után cipőtervezéssel, és jótékonykodással tölti az idejét. Szasa Pivovarova sikeres fotós férje oldalán New Yorkban igyekszik befutni képeivel, és első gyermekét hordha a szíve alatt, a permi Natalja Poly pedig serényen rója a kifutókat, a magánéletben pedig révbe ért: egy holland üzletember boldog feleségeként.

A mai topmodellek már befutott lányai mellett üstökösként tűnt fel az ukrajnai Kremjancsukban született Szasa Melnycsuk, aki csupán 19 éves, de ahogy az a divatszakmában lenni szokott, már a legrangosabb lapokban, bemutatókon pózolhatott. Új szelek fújnak, a kilencvenes évek születettjeié a világ, ők az a generáció, akik a széthullott Szovjetunió friss országaiban születtek, nőttek fel.

Szasa természetes bája beleillik a fenti sorba, Natalja Vodjanova angyalian ördögi tekintete, Pivovarova extravagáns dekadenciája és Natalja Poly visszafogott eleganciájához képest öntudatossággal vegyülő üde romantikájával mégis önálló, egyéni stílust képvisel már most. Előtte a világ, hiszen az Elle, Vogue, Haarper's Bazaar, Marie Claire, L'Oreal, stb után csak felfelé ívelhet a pálya egészen a csillagokig.

Többször rangsoroltam már magamban a szakmákat nehézségük szerint. Általában költözés közben merült ez fel, mert ilyenkor mindig megállapítottam, hogy a világon a második legnehezebb munka valószínűleg a költöztetés. Fiatalemberek emeleteket rohangásznak le-fel zongorával, barokk franciaággyal, vagy éppen egy fatörzzsel a hátukon…. nem semmi. De! Őszintén, mindig meghagytam az első helyet egy másik szakmának, aminek képviselőivel soha életemben nem találkoztam és bányát sem láttam még saját szemmel, mégis úgy gondolom, hogy az első legnehezebb foglalkozás a világon a bányászé.