Oroszok

2000 óta a minden évben tavasszal megrendezett Dizájn és Reklám kiállítás keretében adják át az előző év legjobb orosz-ukrán-fehérorosz tévéreklámjainak járó, 25-kaDR elnevezésű díjakat. Itt nem a kreatív ügynökségek, hanem a produkciós stúdiók versenyeznek. Azt is megfigyelhetjük, hogy hiányoznak a magyar reklámok kötelező elemei, az olcsóság hangsúlyozása, a szájbarágós cég- és terméknév ismételgetések, a verbális információátadás túlpörgetése (jó, ez csúsztatás: versenyreklámokról van szó, egy hétköznapi tévésorozatok közé szorult reklámblokk az oroszoknál sem ennyire izgalmas), és közben a reklámokat nézve kirajzolódik, milyennek is képzelik a mai Oroszországot.

Íme egy társadalmi célú hirdetés, amiben a játékok is tudják, hogy mi az, ami náluk is fontosabb:

Készítette: Stink Moscow

Az orosz kapcsán nem ritka, hogy elsőként a vodka, a jó huzat, a mákonyosság ugrik be az embereknek. S hogy az italozásért valaha kitüntetést is osztogattak volna orosz földön? Azt bárki kitalálhatja, hogy ez bizonyosan nem a Szovjetunió idején történt, ugorjunk hát vissza az időben egészen a XVIII. század elejére, I. (Nagy) Péter uralkodásának korára.

Nagy Péter rendkívül népszerű, de legalább annyira megosztó személyisége is az orosz történelemnek. Ezt bebizonyította a 2009-es Oroszország Neve c. show is, ahol a közönség megszavazta a posztmodern Oroszország 12 márkanevét, akik közé Péter is bekerült az ötödik helyen. Reformjai, nyugatosító törekvései, állandó háborúi mellett gyakran megemlékeznek nagy port kavaró lumpolásairól, melyekbe az orosz társadalom krémjét (a hölgyekkel együtt!) is kötelezően bevonta.

Oroszországban megfigyeltem egy érdekes jelenséget. Ahelyett, hogy hatalmas reklámfelületekké alakítanák építkezésekkor a homlokzatot, Patyomkin-módra eltakarjak azokat.

Jóna Zoltán a Cin-Ke filmklub szerkesztőjének vendégposztja és programajánlója. Alekszej Balabanovról és a Brat filmekről bővebben itt és itt olvashattok:

"Kedves filmbarátok, a poszt-szovjet Oroszország iránt érdeklődők, illetve Danyila Bagrov előző, pityeri kalandjait már megismert mozirajongók!

Az előző Brat frenetikus sikerének köszönhetően a folytatás sem váratott magára, és sokkal komolyabb - 1,5 M $-os - büdzséből elkészült a Fivér 2. része. Az első rész rendezője, Alekszej Balabanov hallgatott a jó tanácsra, és a nyertes csapaton nem változtatott. De nemcsak ő - az azóta egyenruhát húzott tar testvér is hallgat(ott) - az anyai szájból elhangzó - tanácsra. A Bagrov család agilis tagjai - Danyila mellett bátyját, Viktort sem kell nélkülöznünk - most Moszkva, s azt követően az Újvilág felé fordítják lépteik s lőfegyvereik irányzékát. A már bevált szakmai profiljukat jó mesterember módjára megőrzik, s a maguk sajátságos módján rosszal tesznek jót.

Két jóbarát, Sztasz Zsickij és Szergej Kuzsavszkij, ma már nem aggódik a self-branding miatt. Design cégükkel ugyanis egy évvel megalapítása (1995) után röpke hat év alatt állításuk szerint hozzávetőleg 30 díjat söpörtek be (köztük a nemzetközi GOOD DESIGN Award (Chicago), Golden Drum (Slovenia), Biennale Brno, Golden Bee (Moscow) díjait), s ma már 'csupán' zsürizéssel, újabb és újabb termékek tervezésével töltik napjaikat különleges, designerektől nem feltétlenül megszokott műhelyükben. A régi Moszkva zegzugos belvárosában, a nagy felhajtású, modernizáló felújítást nélkülöző lakásban az orosz faházak hangulatát és a nyolcvanas évek lakberendezési fuvallatait idéző falakon lambéria van, lakkal összekent villanykapcsoló, illetve régiúj tárgyak a mobilteló előlaptól a sörnyitóig, szőnyegek.

A skála széles: csomagolás, használati tárgyak, enteriőr, kirakat, mellette grafika: logó, kiadvány, és nem utolsó sorban webdesign. Vizuális világuk a hétköznapi fogyasztási termékek egyszerű és banális megfogalmazásától, amelyen szinte észre sem vesszük, hogy 'tervezték', hanem egyszerűen elfogyasztjuk őket, a konceptuális művészet meghökkentő alkalmazásáig terjed. Lássunk példát. Itt van rögtön ez a nem mindennapi élményt ígérő (inkább a szemlélő, és a művészetfogyasztó számára) ülőke:

Minden értelmezés számára nyitott a pálya, a művészet szerepétől a design funkciójáig, avagy hova jutottunk Duchamps-tól napjainkig.