Oroszok

Bár Oroszország hét csodája közé végül nem került be, a döntőben találhattuk az ingusföldi Vovnuski sziklabástya-együttest. A kőböl épült, védekezésre és az itt elhaladó karavánút őrzésére emelt komplexum szinte észrevétlenül olvad bele a gyönyörű kaukázusi tájba.

A Tavaszi Fesztivál programját böngészve a Bárka Színházban játszott Anna Kareninára rábukkanva gondolkodás nélkül vettem jegyet az előadásra, mondván a magamfajta russzofil kultúrbarbárnak illik megnézni, akármi is lesz ez, elvégre ritkán lát az ember ilyen orosz klasszikust, orosz (mint utóbb kiderült ukrán) átiratban, orosz (mint utóbb kiderült ukrán) rendezésben Pesten. Aztán egy jó hónappal a jegyvásárlás után, már régen feledve a kezdeti lelkesedést, munkából éppen beesve kezdtem el gondolkozni azon, hogy Tolsztoj legkevésbé sem színpadra írt nagyregényét jó ötlet-e színre vinni, és vajon a nyolcszáz oldal az hány felvonás.

Izzunk az aszfalton, azonnal ropogósra pirulhatunk az irodából kilépve, vagy oda be sem lépve. Lássuk miben feszítenek az orosz szupermodell csajok a bikini katalógusokban.

A bulvár legforróbb, és elmaradhatatlan témája, Irina Shayk (nincs olvasó, aki ne tudná, hogy kinek a csaja, ha mégsem, lájk nekünk a fészbukon) sportos formában (mint mindig) a Beach Bunny teste arca idén. Édes-cukros babaszínű-fodros fürdőrucik csokitesthez (Irina aztán tud pózolni):

Május elseje mást jelentett azoknak, akik 1817-ben még a nyolc órás munkanapért harcoltak, és ezen a napon tették közzé követeléseiket. Mást jelentett azoknak, akik 1890-ben a világon először felvonulással ünnepelhették ezt a napot. És mást jelent nekünk, mai negyveneseknek, akiknek már kötelező volt a demonstráció. Egy dolog közös: az ünnepi hangulat.

Marija Sarapova, a világ legismertebb és legsikeresebb orosz sportolója közvetlensége, humora, szépsége és persze a tenisztudása miatt a világon mindenütt népszerű, kivéve otthon. Miután 7 éves kora óta Amerikában él, a 26 éves teniszezőnőt Oroszországban elkönyvelték mint gazdag amcsi csajt, aki néha Moszkvában parádézik. De ahogyan a teniszpályán, Marija az életben sem viseli el a kudarcokat, ezért a 2013-as évet egyértelműen az orosz közönség meghódításának szenteli.

Erre egyre több alkalma lesz, mivel a Szocsiban rendezett téli olimpia egyik fő arcaként a következő fél évben sokat fog szerepelni orosz tévékben, portálokon, és külföldön is orosz kontextusban fogják szerepeltetni. Nem, a tenisz nem lett téli sport; Sarapovának inkább Szocsihoz van köze, ott élt gyerekként, ott vette kézbe élete első teniszütőjét (amit egyébként Jevgenyij Kafelnyikov, az egykori világelső teniszező apukájától kapott). Igaz ugyan, hogy miután 6 évesen Moszkvában egy teniszakadémián Navratilova kiszúrta magának a kis Mariját, többet nem élt Oroszországban, de állampolgárságát megtartotta, Szocsiban élő nagymamáját pedig rendszeresen látogatja.

Sarapova május elsejét Moszkvában köszönti, munkával. Hiába ő a legjobban fizetett női teniszjátékos, aki simán megtehetné, hogy a versenyeken összenyert és a reklámbevételekből, szponzori juttatásokból becsurgó pénzéből vásárolt luxusban henyéljen, fejébe vette, hogy üzletasszony lesz. A sporttól kissé távoleső világba csöppent, amikor elindította vállalkozását: édességet árul. És sokak meglepetésére amennyire kockázatosnak tűnt a befektetés, annyira sikeres. Kiderült, hogy jó érzékkel nyúlt az édességhez, sikerült egy piaci résre lelnie, a felsőkategóriás gumicukrokról addig senki nem hallott. A Sugarpova nevű termék elegáns kiszerelésben, jól megmárkásítva nem több, mint a mindenki által ismert ragacsos izé kis zacskókban, de veszik, mint a (gumi)cukrot és minden 6 dollárból - ennyibe kerül egy adag Sugarpova - 1,1 dollár Sarapovánál landol. És mostantól Moszkvában is lehet kapni, Marija komoly reklámkampányt nyomott le az elmúlt napokban az orosz médiában. Hoszzú találgatások után végre kiderült, hogy még mindig tud oroszul Sarapova, akcentus nélkül, választékosan felelt meg a riporterek kérdéseire. Édesszájú (сладкоежка) - ezt az oroszok számára oly kedves szót dobta be minden riportban annak kapcsán, hogy miért pont az édességiparban próbálja ki magát üzletemberként; mert édesszájú vagyok.

A Spanyolországban gyártott cukorkákat a négy Grand Slam országán kívül Oroszországban, Kínában és Indiában szeretené befuttatni, a kampányokat értelemszerűen teniszversenyek köré időzíti. Az utóbbi tornákon már lehetett látni az eredményt: egyes rajongók már nem teniszlabdára kérnek autogramot tőle, hanem cukroszacskóra, és a Sugarpova márka logójával, a csókra/csokira nyíló ajkak lengetésével szurkolnak. Valószínűnek tűnik, hogy Sarapova a tenisz után sem marad munka nélkül, a sikeres kváziszemélyes brandjét könnyedén építheti tovább, az édességen túl a divat, a szépségipar, vagy valami meglepőbb irány is belefér.

Ha tetszett a bejegyzés és/vagy szeretnél még az oroszokról olvasni/látni/hallani, szeress minket a Facebook-oldalunkon!