Oroszok

Mit várjon az olvasó, ha egy Sznob című újságot vesz virtuális kezébe? Bizsergető érzés, én egyfajta csillogó, gazdagok és szépek életérzést propagáló, csupa 'sikeres' üzletemberrel és média-arccal teletüzdelt galmouros parti fotókat felvonultató, fényes karriereket ismertető, amolyan olasz bulváros-közéleti lapot vártam. Ehhez képest a Sznob projekt inkább a közéleti oldalra billenti a mérleget, a kissé politikai-gazdasági, de erősen kulturális életmód magazinnal állunk szemben. Felvállaltan sznob: szűk közösséggel bír, ám tágabb közösséget épít, Oroszország határain kívül, össze hivatott kötni a moszkvai írót a bostoni programozóval és a londoni designerrel. Saját állítása szerint azokat, 'akik különböző nyelveken beszélnek, de oroszul gondolkodnak'.

A képen Ilja Baranov a Sznob művészeti vezetője, akit a Brit Design és Art Director-ok Egyesülete elismerésben részesített 2o11-ben.

Exkluzivitását és szerepvállalását a közízlés formálásában azzal hangsúlyozta, hogy összehozott egy éves díjat a 'Сделано в России', (azaz Oroszországban készült, a legpontosabban: Made in Russia) díjat. A cél országhatárokon túlmutat: az oroszokról és Oroszországról alkotott nemzetközi képet is hivatott formálni. A díj azokat illeti meg, akik az adott évben a leginkább hozzájárultak az Oroszországról alkotott kép formálásához a világban, illetve képviselték hazájukat saját alkotói területükön. A projekt artikuláltan ellenzéki hangvételű, sokszorosan hangsúlyozva, hogy van élet a putyinizmuson túl. Az egyik műsorvezető például, az ellenzékiségbe fordult médiabomba és képviselő Kszenyija Szobcsak volt (a link a Haarper's Bazaar-ban megjelent ínterjúra mutat, melyben Kszenyija elmeséli, változásainak történetét).

Sokan azt hiszik, hogy a cicák mind egyformák. Szőrősek, négy lábuk van és nyávognak. Pedig a macskák érzékeny, odaadó és igen szórakoztató élőlények. Minden egyes macska saját személyiséggel rendelkezik. Természetesen léteznek egy-egy adott fajtára jellemző sajátosságok is. Lustaság, játékosság, okosság, ilyesmi. Sajnos személyesen nem ismerek sok orosz cicát, tulajdonképpen egyetlenegy példánnyal tartom a kapcsolatot, de ő (Mászja, egy Orosz kék) annyira hisztérikus, hogy szeretném-, sőt merem hinni, hogy fajtán belül is akadnak kivételek.

Az 1812-es év Napóleon-ellenes honvédő háborúját alaposan megünnepelték az oroszok. Borogyinóban a szakadó eső dacára kétszázezer látogató, köztük Putyin jelenlegi orosz és Valéry Giscard d'Estaing egykori francia elnök nézte végig a 200 évvel ezelőtti csata mai verzióját: a 12 órás vérfürdőből 2 órás kardcsörtető-ágyúdurrogtató showt csináltak 2000 gyalogosnak, 400 tüzérnek, 300 lovasnak beöltözött hagyományőrző segítségével; azokat az ütközeteket emelték ki, amelyekben az oroszok győztek.

Bizony mindenkinek megvannak a maga gyengéi, Leonyid Iljicsnek a kitüntetéseken túl az autók jelentették a világot: legendák jártak az elnöki garázs már-már mesés gazdagságáról. Az egykori főtitkár gyakran szívesebben is vezette a gyűjtemény darabjait, mint az országot, nem ritkán nemzetközi politikusok életét is veszélyeztetve. Vezetési stílusáról leginkább a hírekből értesültek, hisz amikor kocsiba ült, lezárták a legforgalmasabb utakat is.

Ha érdekelnek Sztálin verdái is, csatlakozz hozzánk a Facebookon!

Az egykori főtitkári flotta tényleges létszámát igen nehéz meghatározni, több forrás 49 és akár 324 (!) autó közöttire becsüli, de a leggyakrabban használt gépjárművekkel együtt a 40 körüli szám az elfogadott és reális, ami ismerjük be, így is rendes gyűjtőszenvedélyre vall. Legtöbbjük nemzetközi politikus ajándéka, de több hazai autócsoda is szolgálatot teljesített. Ami biztos, hogy elfértek a Kreml elnöki garázsában és Brezsnyev zarecsjei nyaralójában. Az egyre gyorsabb külföldi autók megjelenésekor Brezsnyevnek építettek egy speciális pályát, tkp. egy "játszóteret", hogy ne veszélyeztesse magát és környezetét.

Brezsnyev hóbortja természetesen meglehetősen nagy feltűnést keltett, hisz a szovjet állampolgárok zömének még egyetlen szovjet autó sem jutott, nem hogy nyugati gyártmányú, amik egyébként a gyűjtemény legnagyobb részét kitették. Bár hivatalosan a legtöbb jármű nem személyesen Brezsnyevé volt, hanem a Központi Bizottságé, a legtöbbjüket magától értetődő módon a főtitkár rendelkezésére bocsátották.

Jekatyerinburg lakói megunták, hogy a város úthálózata romokban van, míg a politikusok csak ígérgetik a kátyúk eltüntetését. Úgy döntöttek, tesznek azért, hogy végre történjék is valami, és láss csodát, némi kreativitással és internetes felhajtással még a politikusokat is rá lehet venni, hogy tegyék a dolgukat.

A regionális online hírportál URA.RU munkatársai kiválasztottak három szimpatikus kátyút, három csak a száját jártató politikust (nem aprózták el, a kormányzóra, a polgármesterre és az alpolgármesterre esett a választásuk), és három nem teljesített ígéretet az útjavításokról. Ezután felkértek három helyi street art-ost, hogy rajzolják fel a politikusok karikatúráit potom hat-nyolc négyzetméteres méretben a kátyúk köré, ami alá biztos ami biztos, még odafújták a választási ígéret szövegét is. Az eredmény elég meggyőző lett.