Oroszok

Oroszország nemzeti ideája - ezzel a címmel írtak ki dizájnpályázatot Moszkvában, a művészeknek egy szimbolikus tárgyban kellett megragadni az oroszság lényegét. A győztes Vitalij Szaburov lett, jutalma 300ezer rubel és az alkotása képviseli Oroszországot a velencei biennálén. Maga a tárgy nem más, mint egy keljfeljancsi, oroszul ванька-встанька. A koncepció nem túl bonyolult, mindenki számára azonnal felfogható, kellően játékos és mégis patetikus: Oroszország megdönthetetlen, vagy legalábbis a megdöntési próbálkozásokra azonnali talpraállással reagál.

Két-három éve követem PikkuVarpunen blogját, leginkább a képek miatt (a finnugor rokonság ellenére csak az időnkénti egy-két mondatos angol nyelvű összefoglalókat értem). A egy anya/ belső építész útját követem nyomon, hogyan rendezi be családja (van egy hároméves kislánya) lakását, majd az egész világot a letisztult skandináv design jegyében. Nemrég Szt.Péterváron járt (hisz az csak egy ugrás Helsinkiből), erről kérdeztem.

Since 2-3 years I'm following the PikkuVarpunen blog, mostly because of the pictures (nonetheless the common Finnugric origins of Hungarian and Finnish, I only understand the very rare 1-2 sentence summaries in English at the bottom of the posts). I am following the path of a mom/ interior designer, how she shapes their nest at home, and styles up the world around inspired by the clear-cut Scandinavian design. She was in St. Petersburg recently (hopped their from Helsinki), and this is what she shared with us.

Picture taken from/ a kép innen: http://pikkuvarpunen.blogspot.hu/

1. Which are your favorite 3 design products in Russia?

I really like Russian in it's traditional way, like babushka dolls, "swinging" nevalyashka dolls and women's traditional fur hats. I guess those aren't so "design" in that word meaning, but stylish those sure are.

Hogy mi van a fejemen az legalább annyira számít, mint az, hogyan készül el. Leginkább az underground fodrászat érdekelne, persze nem tudom, hogy az, ha én vágom le a pasim haját az pontosan minek számít, vagy ha a haverok nyírnak egymás fejére különleges mintázatokat, illetve, ha szakképzett fodrászok egy lakásban fogadják a vendégeket (ezt is szerettem). Kísérletező alkat vagyok és hűtlen, nem ragaszkodom egy valakihez, inkább több helyen tartom a vasat: kedvemtől függően választok, az dönt, hogy éppen milyen fejre- hangulatra vágyom. A profizmus sok mindenen múlik, de tanulható, a kreativitással és a valódi formaérzékkel azonban a legdrágább szalonokban sem bír minden egyes fodrász. Kellemes, ha nem fárasztanak le vágás közben túl személyes élettörténetekkel, vagy üres fecsegéssel (miközben aggódva figyelem, hogy pletyizés közben vajon tudja-e mit művel a hajammal), és az is jó, ha a mellettem ülőt sem kell feltétlenül hallgatnom. Mindehhez jön maga a hely: jó érzés szép, megkomponált belső térben lenni, ötletes részleteket megfigyelni, érdekes magazinokat lapozgatni. Ki nem állhatom az esetlegességet, a vizualitás teljes kizárását, vagy az ízléstelenséget, egyszerűen attól félek, hogy ennek megfelelően fogok én is kinézni: a trendek idétlen koppintása és a régtanult technikák alkalmazásának eredménye lesz a fejemen, és majd csattal, lófarokkal kell a végeredményt takargatva járnom.

Ugyan az én pasimat képtelen vagyok rávenni arra, hogy ne csak a pénz számítson, ha olló alá (ahh, sőt borotva szárazon (!!!!)) tartja a fejét (ezért inkább meggyőztem, hogy maradjanak meg a fürtök, időnként random igazítok rajta), de igenis vannak férfiak, akiknek számít a hajuk, és számít, hogy hol vágatják. Kifejezetten férfifodrászt nehéz találni, hiszen legtöbben egyenhajat nyírnak.

Kissé felevenítve korábbi rovatunkat (Made in Russia), lássunk néhány használati tárgyat, ami pár évtizede (és talán még ma is) meghatározta a szovjet ember hétköznapjait. A kedvencemmel kezdem, a multifunkciós tárolóval. Nekem is volt ilyen az íróasztalomon, ez a zseniális darab mindenféle apróság tárolására alkalmas volt: apám a csavarokat, szögeket, anyám pedig a gombokat, tűket, szalagokat, én meg gémkapcsot, színes radírokat tároltam benne. Fogalmam sincs hova tűnt, de most is jól jönne egy a háztartásban. Nem gondoltam, hogy a hatvanas években tervezték. Minden irányban nyitható, és az egykoron, majd a kétezres évek első felében ismét divatossá vált piros-fehér kombinációban készült:

Ki ez a lány? Ugye mindenki rögtön felismerte az isteni Kate-et. Kate Moss az a modell, aki bármit, értsd BÁRMIT el tud adni, mivel csupa luxus a csaj: természetesen áll rajta a Dior, a Chanel, és luxussá emeli a tömegcuccot, ld. Mango és Rimmel. Ezen a képen Kate Max Kibardin futurisztikus, kissé ribancos cipőjének ékköveként áll, és nehéz eldönteni, hogy a habokból éppen kilépett, a szerelemhez igazi női lábakat kapott sellőlányt látunk, vagy egy kevesek számára megfizethető luxusportékát, illetve unatkozó, ezért sok pezsgő után asztalon táncoló oligarchalányt.

Lássuk a cipellőket. Az előbbi futurisztikus, az idei Prada cipők szellemében készült, melyek vagányabb, motorosabb, lángoló kivitelben bejárták idén a hírességek lábait/világát. Nemhiába, Max Milánóban dolgozik több mint egy évtizede. Max cipője királylányosabb nemcsak azért, mert rózsaszín, és igazi üvegcipő hatású sarka van, de milliónyi kristálystrassz díszíti. Mellette a Prada kollekció egy darabja.